Az anyatársadalomról…

túl sokat beszélünk. Úgy tűnik, hogy ez egy színes, jól taglalt társadalom. Azt mellőzzük, hogy nem alanyi jogon hanem szabálykövetés árán helyezkedünk. Első szülésem után bekerültem ebbe a közösségbe, elnyertem méltó helyem. Ilyen értelemben, anyának lenni előrelépés volt… Háromgyerekesnek lenni azonban már kérdéses. Mert egy bizonyos gyereklétszám után, már nem tartozik az ember leánya a “normális” nők társaságába. Harmadik várandósságom alatt tudatosult bennem a kasztrendszer, amikor folyamatosan átirányítottak egy másik létformába.Sajnálkozva búcsúztak el tőlem a kétgyerekesek, a karrieristák, az egykézők és a szinglik…

A jelzések szerint a háromgyerekes anyának nem lehet élete a családon túl, mert ha van, akkor  minek szült hármat. Megszültem a harmadik gyerekem, kerek a világ, feszülök a tenni akarástól, de folyton beleütközöm abba az elvárásba, hogy NE LEGYEN SAJÁT ÉLETEM. Miért is vágyom valamire, ami nem pelenka kiárusítás vagy olcsó virsli?

De hát én rontottam el, mert megvolt mindenem: két szép gyerek, egy fiú és egy lány,állás, ház, autó. Mondta is a nőgyógyász, hogy elköti a petevezetékem. De én nem akartam, sőt szültem egy harmadikat. És az autót is ki kell cserélni, mert nem fér el benne rendesen a három gyerekülés.

Ezzel az utóbbi mondattal nyugodtan elfoglalhatnám a kényelmes helyem a sokgyerekes anyák bugyrában, de nem akarom. Mert komoly elképzelés és elváráslista van ott is. A sokgyerekes anya élelmes, van ideje mindenre. Ha mégsem, akkor vicces posztokat ír arról, hogy fut a ház, de így van jól, mert a gyerekek legalább boldogok. A sokgyerekes anya nem jut el a fodrászhoz sem, mert ez nem prioritás. Néha a fogászatra sem, de arról nem ír, mert elveszítené a fogorvos olvasóit. Na én járok mindkét helyre(fogászok, fodrászok nyugodtan iratkozhatnak a követők közé). Szóval engem a karrierista anya bugyra után a sokgyerekes anya bugyra is kivet magából. Nem is baj, hogy két bugyor között tengődöm, mert nem arról vagyok híres, hogy nagy tömegekkel mozgok. Az egyetlen baj, hogy itt kirekesztés van. Ezt viszont nem szeretem. Jelzem, ez is csak akkor fontos, ha még van olyan személy, aki így érez.

Szeretnék egy zárt kört, ahol beszélgethetünk arról, hogy kik vagyunk. Persze azt is csak úgy, hogy tudjuk, hogy nincs nálunk a bölcsek köve.

Reklámok

8 thoughts on “Az anyatársadalomról…

  1. Szerintem ennek több oka is van: az egyik az, hogy a zember mint anya bizonytalanná vált, és igyekszik jól csinálni, de nem tudja (vagy nem akarja bevallani), hogy nem mindig tudja, hogy kell. Nincsenek minták, vagy ha igen, az nem jó, mindenkinek ki kell találnia magát, és ettől nagyon dogmatikussá válik az egész.

    És még valami: a mi belátható időnkön belül, a nagyszüleink generációjáig a mi nemzedékünk az első, akinek lehetősége van főállású anyának lenni és van ideje az anyaságán gondolkodni, és ez számtalan kérdést és problémát felvet.

    • Abban is első, hogy egyedül, más nők nélkül neveli gyerekeit. Hatalmas erő van a többgenerációs gyereknevelésben (a sok hátrány mellett). Az egyik legfontosabb, hogy nem függsz a férfiaktól. Nem ismerték a WC-re is csak gyerekkel mehetek érzését. És a “Könyörgök fogd meg a gyereked, míg megeszem a levest.” A másik előny, hogy valamivel szemben könnyebb megfogalmazni a saját anyaságod. A sokszor gyűlölt anyós elveivel szemben könnyebb volt állást foglalni.Körülbelül ez a dinamikája a szoptatni vagy nem vitáknak is. Mi most folyton kételkedünk, tanulmányozunk, döntünk (de azért leellenőrizzük) vagy nem. A magányos rutinműveletek közben meg bőven jut időnk kételkedni.

  2. Igen, ebben teljesen igazad van, másrészt én meg azt láttam, hogy a zuram a második gyerekkel már egészen rutinosan bánik, de a női érzelmi zsarolósdi nélkül 🙂

    én láttam egyszer egy ilyen többgenerációs családot, amelyik jól működött, és – bevallom – irigykedtem.

    • Én kipróbáltam három hónapig, mert a harmadik gyermek hamarabb ki akart bújni, így pihenést írtak elő. Na ezt két gyerek mellet csak úgy, hogy hazaköltöztem. Nem volt leányálom, pedig nagyon meghitt viszonyban vagyok édesanyámmal. De hozzászoktam, hogy én egyedül vagyok a megoldandó helyzetekkel. Zavart, hogy még egy embert figyelembe kell venni. Aztán annyira megszoktam, hogy féltem attól, hogy megint egyedül maradok. De jobb így. Nehéz, de jó. Az én emböröm is felnőtt a feladathoz. Rutinos és sokkal ritkábban frusztrálódik, mint az elsőnél. Na meg nagy segítség, hogy a gyerektábor ott van. Olyan jó kis kaszt lettek.

      Apropó női érzelmi zsarolósdi. Néha árgus szemekkel figyelem, hogy milyen játszma veszi át a helyét… mert valaminek lenni kell (Berne után szabadon).

  3. Nekem is előírták, én lepakoltam a nagyfiamat a nagyszülőkhöz. Szerencsére nyáron volt, így én megúsztam, hogy ellássanak, mert én azért nem vagyok túl jóban az anyámmal.Szóval nincs gond, ha nem mondok semmit 🙂

    Nekem alapvetően nem a játszmákkal van a bajom, hanem kifejezetten az érzelmi zsarolással, az anyám 31 év után hagyta abba.

    • Az megérne egy misét, hogy hogyan érted el. Nálunk is van a családban érzelmi zsarolás és több évnyi munkával sem sikerült teljesen megszüntetni. Biztos szörnyű belátni, hogy nincs már a kontroll a kezükben. De azért néha még próbálkoznak, hátha mégis.

  4. Ez nagyon hülyén fog hangzani, de én úgy érzem, hogy nem csináltam semmit. Illetve mindent megpróbáltam, és nem működött. Rettentő sokat próbálkoztam, hogy kitörjek ebből. És egyszer csak megváltoztak a családon belüli viszonyok, az anyám elég elesett mostanában, és egyre jobban támaszkodik rám. Hosszú és bonyolult családi mese. Van egy bezzeg bátyám, akit istenítettek, én meg a fekete bárány voltam. Stb.

    Off. Nagyon jól írsz. Nincs kedved újra írni?

    • Írok, csak asztalfióknak. Köszönöm az elismerést. Épp a kishitűségemmel küszködöm. De közlési kényszerem van, így amint felszusszanok a gyerekek mellett megint írni fogok. Most éppen az anyósokról írok. Nekem kettő is van :).

      Kérdés. Mennyire változtál te meg az évek során? A férjemről akkor hullott le egy rakás bilincs, amikor megértette, hogy mi a szerepe a családi játszmában. Többet nem vállalta fel, így minden borult. Azóta is mindenki azt vizsgálgatja, hogy mi történt. Az egyszerű válasz erre, A FELESÉGE. Szóval a fekete bárányság ismerős. De teljesen más az, amikor kívülről rád ragasztják és más az, amikor az éltető közeged sulykolja beléd.

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s