Kell-e a gyerek?

Kell, persze, hogy kell. Nem kérdés. Gyerek nélkül az élet értelmetlen, önző élvezethajhászás. Na meg a magyarság is kihalóban. Nemzeti kötelesség szülni. De most nagyon őszintén, miért is szülünk gyermeket?

Tudom, hogy az ember genetikailag úgy van kódolva, hogy szaporodni kell. De mi azzal áltatjuk magunk, hogy tudatos lények vagyunk, tehát felül tudjuk írni eme késztetést. Na de akkor miért szülünk gyermeket. Azért, mert csak így lesz teljes az élet? Mert így szokás? Hogy ne haljon ki a magyar? Mert a férjem akarja? Miért vállalunk be második, harmadik gyereket, amikor nem vágyunk rá? Mert kell a testvér? Mert nagy rizikó eggyel maradni?

Nagy kérdések ezek. Beszélgetek olyan nőkkel, akik vajúdnak ezzel a kérdéssel. Hogy akarnak-e gyereket? Nekik is mondom, hogy nem muszáj. Nem muszáj gyereket szülni. Gyereket vállalni hatalmas változás. Az önmeghatározásod változik, a párkapcsolatod nagyító alá kerül, az anyagi helyzeted romlik. Áldozattal jár és csak akkor érdemes ezt felvállalni, ha nem fogod magad az anyaság áldozatának vélni. Kevés olyan romboló erő van, mint a mártír anya. Szerintem akkor kell szülni, amikor megfékezhetetlen vágyat érzel arra, hogy egy újabb lélekkel gazdagítsd az életed. Annyira vágysz erre, hogy nem érdekel az sem, hogy te már nem az az én leszel, mint előtte. Amikor a párkapcsolatodat annyira erős szövetségnek érzed, hogy tudod, hogy egy harmadik nem szét, hanem összenöveszt. Ha érzed, hogy az, akinek gyereket szülsz, mint a bizalom legnagyobb zálogát, a próbatételkor nem megfutamodik, hanem felzárkózik. Aki az áldozatvállalást maga is érzi, nemcsak tőled várja el. Akkor kell gyereket szülni, amikor nem érdekel már, hogy hol nyaralsz, vagy milyen autót vezetsz, csak az, hogy beférjen a gyerekülés. És akkor sem lesz sétagalopp. Mert az éned egy része háttérbe szorul, mert a gyerek szeretete erősebb. De attól időnként szűköl benned valami, hogy az is én lennék, csak nem vagyok, mert nincs rá erő. Legyen ám tiéd a legjobb társ, akkor is lesznek olyan helyzetek, amikor te ki vagy szolgáltatva és egyedül maradsz. És neked akkor is meg kell oldanod, mert nincs választási lehetőséged. Sokszor nincs neked semmi választási lehetőséged. Nem mész nyaralni, mert új autósülés kell. Nem veszel arckrémet, mert az egy gabonapehely ára. És nem Prágába mész szilveszterezni, hanem a sógorhoz, mert ott a gyereknek jobb.

Áldozattal jár a gyerekvállalás, nem fenékig tejfel. Mondjuk ki. Nem rózsaszín babafelhő, hanem kemény vállalás, amit nem lehet visszaszívni. Egy házassági szövetségből kiugorhatsz, de ebből nem. Hatalmas lehetőség az önismeretre, ismeretlen tartalmak megidézője egy gyermek. Én nem tudom elképzelni magam nélküle. Függő vagyok. Nem tudom abbahagyni a szülést. Pedig sokszor vagyok a határon. A kimerülés határán. És mégis. Nekem megéri. Nem kötelező, nem elvárás, hanem lehetőség. Mindenkinek ez kellene legyen. Lehetőség amivel él, vagy nem. De ha mi megbélyegezzük azt, aki nem szeretné anya lenni, akkor ez nem lehetőség lesz, hanem elvárás, kötelesség. És mondjátok meg, az kinek jó? Egyezzünk meg, hogy lehet teljes és szép életet élni gyerek nélkül is.

 

Reklámok