A legkisebb gyerek a csoportban

Na ő az, aki mindig a rövidebbet húzza. Mikor egy gyerekes voltam, akkor nagyon nehezemre esett azt nézni, hogy az én fiacskámmal hogy bánnak el a nagyobb gyerekek. Az volt a védelmezési mechanizmus, hogy leültem közéjük és velük játszottam. Így már senki nem zárta ki, senki nem parancsolgatott neki és a játékot sem vették el tőle. De ő meg nem a gyerekekkel, hanem velem játszott. És én sem beszélgettem másokkal, hanem játszottam. Amikor Katica megszületett, akkor már nem bírtam a szőnyegen csücsülést és játékot. Így hagytam érvényesülni, és amikor 5 percenként jött a helyzetjelentéssel, visszakísértem vagy visszaküldtem. Míg kisebb volt, visszamentem vele, leültem, majd amikor elkezdett játszani, otthagytam. Nem oldottam meg a konfliktust, tettem az angolt. Most, hogy már nagyobb, csak simán visszaküldöm azzal, hogy oldja meg. Többnyire ő a társaságban a legkisebb, így elég gyakori jelenet ez. Mindig a legkisebb de már beszélő gyerek az, akit kizárnak, ugratnak, parancsolgatnak neki és akitől a játékot elveszik.  De miért?

Na erre lenne két ötletem, az egyik, hogy azért mert mintát követnek. A felnőtt az, aki kinyilatkoztat, szabályokat állít fel és megköveteli azt. Ő az, aki megtorolja valamilyen módon azt, ha nem az ő akarata érvényesül. A gyerek meg mindezt elszenvedi, de az első adódó alkalommal él a főlényével. Ha talál valakit, aki kisebb, azon azonnal elkezdi gyakorolni a tudását és a vélt hatalmát. A fiam is ezt teszi, a lányom is. A modell tanítója változó, de a viselkedési minta azonos. A fiam a tanítóját utánozza, a lányom meg engem. Utóbbi jobban zavar 🙂 

Hasonló folyamatot látok a többgyerekes családokban, amikor a babából kisgyerek lesz. Ugyanaz a megnyilvánulás, de más a motiváció. Itt szerintem a frusztrációt verik le e kicsin, amiért ő volt hónapokig/évekig a figyelem központjában. Minél hosszabb ideig volt kiváltságos helyzetben a kicsi, annál kegyetlenebb a megtorlás. A testvérek közötti veszekedések egyik rejtett motivációja is lehet ez. Sokat agyaltam azon, hogy miként lehetne oldani ennek a feszültségét, hogy úgy adj meg mindent az első évben az éppen aktuális legkisebbnek, hogy közben a nagy/nagyobbak ne kerüljenek ki a fókuszból. Én nem találtam meg a módját. És a bűntudat elkerülése végett a prioritási lista élén az áll, hogy a legkisebbnek az első évben megadjam azt, amire neki föltétlen szüksége van az egészséges kötődés kialakulásához. Ezt minden gyerek megkapja. A testvéreivel való viszonyt meg majd rendezi. 

Visszakanyarodva a témához, azt figyeltem meg, hogy Péter az olyanszerű szocializációval, amilyet kapott, sokkal érzékenyebb és sokkal nehezebben érvényesíti az érdekeit egy gyerekközösségen belül, mint Katica. Sokkal hamarabb sértődik meg vagy válik gorombává. Ezt eddig lelki sajátosságként kezeltem, de ahogy telik az idő és látom, hogy milyen goromba és kirekesztő tud lenni, kezdek kételkedni. Ha ő képes volt a saját korosztályától ilyen hamar és jól elsajátítani ezt a viselkedési modellt, akkor lehet, hogy a múltbeli érzékenysége szerzett és nem adott volt. Neki az volt a természetes, hogy valaki ott van és megoldja az érdekképviseletet. És a sértődés nem is a gyerekeknek szólt, hanem nekem, mert ezt megtagadtam. A sértődöttség volt a felhívás, hogy térjek csak vissza a régi szerepembe. Ezt bizonyítja az is, hogy Katica miként “használ” engem hasonló helyzetben. Ő nem igényli a folyamatos jelenlétem, neki csak a tekintélyemre van szüksége, amikor neki nem sikerül érvényesítenie az akaratát. 

Mindezt leírva elég borzalmasnak tűnik a gyerektársadalom. Meg az is mélyen méltánytalan, hogy a kisebbik gyerek mindig szív. DE,  ez egy nagyon fontos lecke. Mert ilyenkor tanulja meg a gyerek, hogy a társadalomnak vannak íratlan szabályai, amiket be kell tartani, ha oda akarunk tartozni.(Ezt mi is műveljük, mi is lapítunk a hatalom árnyékában vagy a befogadás érdekében.) Másrészt meg ott van, hogy a mi kisebbikünkből is lesz nagy, és ő sem fog kesztyűs kézzel bánni a kicsikkel. Addig kedves és előzékeny, míg még nem tagja a gyerektársadalomnak. Amikor már beavatott tag, onnantól nincs kesztyűs kéz. Sok gyerekcsoporttal van dolgom, de még soha nem láttam olyat, hogy kíméletesen és gyengéden emelnének valakit át a társaságuk küszöbén. A beavatás nem finom, gyengéd folyamat a gyerekeknél. 

Várom a ti meglátásotokat, addig is megyek élhető környezetet varázsolni az építőtelepen, amit én konyhának hívok. 

 

 

2 gondolat “A legkisebb gyerek a csoportban” bejegyzéshez

  1. Jókor jött ez, köszönöm!
    Mi mostanság szenvedjük meg, hogy a “nagylányom” az aktuális legkisebb az óvodában, s ráadásul már itthon sem lehet folyton ő a világ közepe, ha a három hónapos kistestvér egy keleti szerzetes nyugalmával várja is ki olykor a sorát.

    Az óvónénik nagyon vigyáznak a kicsikre, és nem hatalmaskodnak a nagyok fölött sem, egyértelmű korlátok vannak és meleg légkör. Kívánni se lehet jobbat. És tudom, hogy fontos tanulási folyamat a beilleszkedés, a gyümölcseit élvezzük idehaza is. Csak érzékelem, mennyi belső feszültséget okoz a gyerekben a helyzet, miközben itthon is alkalmazkodnia kell a megváltozott felálláshoz. Van erre egyáltalán megoldás? Én jelenleg várom, hogy elmúlik. Figyelek rá, persze, de agyonkárpótolni sem akarom, annak mi értelme?

    • Kárpótolni nem kell szerintem sem, nem is lehet. DE biztosítani kell neki mindent, hogy feldolgozhassa az ovis és otthoni frusztrációit. Ez náluk két módon történt, vagy mese által, vagy pedig szerepjátékkal. Utóbbinak az a hátránya, hogy minden plüss állatnak külön személyisége és neve van. Egyiktől sem lehet megválni, mert az egyik a bölcs kigyó, a másik az irigy róka stb. A fiam szinte minden traumáját így dolgozta/dolgozza fel. Szépen lassan kialakul az új szerepköre neki is, és akkor beáll megint az egyensúlyi állapot…egészen a következő gyerekig 😀

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s