Elválás….

Megelégeltem a zombie üzemmódót, elválasztom Ilkát. Tizenhét hónapig igény szerint szoptattam és nagy volt az elhatározás, hogy ezt most végigcsinálom.  Kivárom, míg magától lemond. De nem fogom, mert nem bírom. Kezdek egy olyan állapotba kerülni, amikor minden mindegy. És ez senkinek nem jó. Nekiestem tehát. Felkészültem a legrosszabbra, hisz az én lányom semmit nem evett, csak szopott. A terv az volt, hogy a reggeli szoptatás után délig ne szoptassak. Tehát tekeregtünk, piacoltunk, játszótereztünk. Közben folyton nyomtam valamit a kezébe. És láss csodát, elkezdett kaját csócsálni. Délben kapott anyatejet, és estig megint ment a tekergés. Ez három napig. Az elfogyasztott kaja mennyisége egyre nagyobb. Aztán jött a déli szoptatás elhagyása. Első nap csak kitolni tudtam este nyolcig. De akkor már nem lehetett elterelni a figyelmét, így megkapta. Második nap már nem hiányolta. Most ott tartunk, hogy egész éjjel szopik és egész nap eszik. Én hulla fáradt vagyok, de már érzem a teher enyhülését. Megint van erőm a nagyokra. Így most elvonultunk egy hétig Vásárhelyre, hogy rendezzük sorainkat. Erről jön egy részletes beszámoló, csak kerüljek gépközelbe. Addig is meséljetek arról, hogy nálatok, hogy ment/megy az elválasztás. 

 

20 gondolat “Elválás….” bejegyzéshez

  1. Én 20 hónapig. Az elején nagy teher volt, négy hónapig nyomtuk zombiban a férjemmel együtt. Császár után elég nehezen indult el a tejem, amíg lett valami, addigra a gyermek simán rászokott arra, hogy a cumiból könnyebben jön. A kórházban tápszert kapott. Itthon már nem adtam, de kifogott rajtam, a cicin csak lógott, enni a cumiból kérte. Megkínáltam mindig a ciciből, amikor már mindketten ráuntunk, akkor fejtem, s a tejet megkapta cumiból. Nappal már egy hónap után nagyobb részt ciciből evett, de éjjel nem ment a dolog. Éjjel úgy ébredt, mint egy sziréna, hangos üvöltéssel, mi pedig ugrottunk mint a nikkelt bolha, én kaptam a kézi fejőmet, a férjem az előző adag lefejt tejet 😦 Végigolvastam már mindent, hogy hogy csinálhatnánk jobban, de nem ment semmi. A hab a tortán az volt, amikor egy LLL-estől kértem elkeseredésemben tanácsot, és csak azt mondta, hogy kitartás, jól van ez így. Akkor erősen mérges voltam rá, mert nem hittem, hogy a fáradtságtól félájultan jó lenne ez nekem, jó lenne nekünk…
    Hát nem tudom még egyszer végigcsinálnám-e….

    Aztán könnyű lett. Cicifüggő lett a gyermek, de nem volt már teher. Négy hónap után már a mellem se fájt. Éjjel nappal nyomtuk igény szerint. Szerencsém is volt, mert két perc alatt visszaaludt, bár volt, hogy ezt egy éjjel tízszer… Nem volt leszoktatás, fokozatosan egyre kevesebbet és kevesebbet kért. Bennem sem volt semmi sürgetés. Aztán amikor 20 hónapos volt, elmentünk tíz napra itthonról. Sok újdonság volt, jöttünk-mentünk egész nap, s amire hazaértünk, többet nem kérte. Hetekkel később még vagy kétszer odajött, felhúzta a blúzom, és megnézte. Egyszer még a száját is odanyomta, de már nem szopizott. Nem volt gondom a tej apasztásával, a szoptatás se hiányzott, az abbahagyása nem jelentett egy állomást, elszakadást. Minden olyan természetesen, magától értetődően ment, ahogy nem is reméltem volna.

    Azért sokszor elnézem a dilemmákat a leszoktatás körül, és ejnye-bejnyézek nagyokat, hogy a sok igény szerint legtöbbször pont az anya igényeit veszi semmibe, neki legyen az az igénye, ami a gyermeknek, férjnek, anyósnak, szomszédnak. Ha a gyermek igénye a magam megerőszakolása nélkül találkozik az enyémmel, az szuper, s ha nem, akkor is kellene “legális” megoldás, amit nem kell körbemagyarázzak. Mert az a gyanúm, ha fél évig-évig tart a leszoktatás, ott valaki nagyon nem képviseli (képviselheti) az igényeit.

    • Én a második gyerekkel szenvedtem meg nagyon a szoptatást. Mostani fejemmel nem vergődnék annyit, de akkor úgy éreztem nincs választásom. Nehezen kapcsolódtam a második gyerekemhez emiatt meg bűntudatom volt. Úgy éreztem, hogyha szoptatni sem fogom, akkor többszörösen megrövidítem. Szoptattam és fejtem és da capo al fine. Három hónapomba telt, míg sikerült őt megtanítani szopni, és a tejemet felszaporítani. Azóta tudom, hogy a szoptatás sikeressége sokszor a gyereken is múlik.

      Én már nem dilemmázok, csak megvárom, míg elég rossz. Az a legjobb motiváció a változtatásra. Szerintem akkor kell egy gyereket elválasztani, amikor az anya megért rá. Akkor gyorsan és hatékonyan megy. Egyébként mindig akad valami kifogás….és eltart. És a felemás helyzetek sokkal nagyobb kárt okoznak mindkét oldalon.

  2. Kedvesek!

    Kövezzenek meg akár a LLL-sek, vagy más szoptatástámogatók, ezt le fogom írni. Félreértés ne essék: teljes mellszélességgel támogatom a szoptatást, első hat hónapban a kizárólagosat, és az igény szerintit tovább is. De, véleményem szerint, a gyermeket egyéves kora körül kell elválasztani. Azt láttam majdnem minden esetben a környezetemben (és soksok családot és esetet ismerek a kolozsvári kismamaklub vezetőjeként), hogy akkor könnyű. Később egyre nehezebb. Persze, vannak kivételek. Mindkét gyermekemet egyéves koráig szoptattam, és mindkettőt egészségi okok miatt kellett elválasztanom( az elsőnél porrá mentek a körmeim, egyik szabályosan leesett – azt mondták, a kálciumhiány miatt…nem tudom, mennyire volt ez a szoptatás következménye, tény, hogy amikor már nem szoptattam, fokozatosan helyrejöttek a körmeim, másiknál az asztmám miatt, mert már nem lehetett gyógyszer nélkül élni, az asztmagyógyszer mellett pedig nem lehet szoptatni…), rendkívül könnyen és símán ment. Viszont, ha az anyának semmi gondot nem okoz, hogy egyéves kor után is szoptasson, akkor persze, hogy rendben van. Amikor számára teher, akkor meg nem kell erőltetni, csak azért, mert WHO kétéves korig ajánlja.
    Várjuk a beszámolót, Kati, hogy sikerült a tervet kivitelezni.
    Mindenjókat mindenkinek!

    Kinga

  3. Kedves Kati!
    Szerintem nagyon jol csinaltad, hogy kitartottal es sikerult raszoknotok a szopizasra. Nalunk ez sajnos epp foditva ment, mivel semmilyen ismreteim nem voltak a temaban, se nekem se az anyukamnak vagy barmely szemelynek a kornyezetemben. Elso naptol omlott a tej a mellembol,
    megis a szuleszeti klinikai gyerekorvos bacsi tanacsara mericskeltem kislanyomat, panikoltam, program szerint szoptattam es ezekbol kovtkezoen egeszitettem, addig mig 3 honap alatt “sikerult” teljesen megszabadulnom a tejecsketol. Korulottem jottek a jo tanacsok is, jaj hat az nem lesz eleg, el fog menni a tejed, hat annak mar annyi meg hasonlo biztatasok, migcsak valora nem valt. Nalunk ez elso ket honap total kalvaria volt, tapasztalatlansagom es panikom miatt, meg hogy teljesen magamra voltam hagyva ami a segitseget meg a szules utani labadozast illeti.
    Kislanyom hamar rakapott a cumisuvegre, igy nalunk minden etetes igy festett: 1 perc szopizas, miutan is megunta, aztan fejes, na hat hogy ne menjen el a tejem, meg potlas. Es mindezt sajnos orarend szerint. Ugyanez ejjel is. Mivel parom nem segitett semmiben, ejjelente o aludt a kisbabaval, hogy legalabb ennyiben segitsen, de ennek semmi haszna nem volt, mert mikor megebredt ugyis ram is szukseg volt, plussz nem tudtam egesz ejjel nyugodtan aludni.
    Aztan emiatt nem is tudtunk kilepni a lakasbol sem messzire hiszen ezt a kalvariat csak itthon lehetett folytatni. Ma mar ertem mennyire tevedtem.

  4. Kati, mi pár hónapja ezt műveljük: nappal zabál (mindent, bámit, papa legyen), éjjel 2-4-X (tovább nem számolom) szopi közt ingadozunk… magyarázhatatlan okok miatt 🙂 egyszer csak lejár… és attól tartok, hogy vissza fogom sírni – ezért nem merem még leszoktatni.
    Én attól vagyok zombi, hogy este/azaz éjjel nem fekszem idejében, pedig tehetném, csak valahogy azt a csendes, félhomályos időt sajnálom “elvesztegetni” alvással, az az Én időm 🙂

  5. Zsuzsa Kovrig egy cipôben jàrunk;))) igaz, az èjszakai többszörös szopikbòl mostmar kezd elegem lenni. 11 hónap utàn kívànja a szervezetem az alvàst, de talàn valamikor meg is kapja;)) igaz amikor hètkor megszòlL az èbresztô, mert a nagyot indítani kell oviba, akkor a falhoz vágnàm szívem szerint ( az òrÀt :))))

    • ÓÓÓ, akkor még nem elég rossz 🙂 Az a rossz, amikor a gyereket akarod. Viccet félretéve, Ilka nagyon komolyan veszi ezt az éjjeli szopást. Két éjjel nem aludtam. És bírom még, de szerintem nem sokáig. Lehet, hogy végérvényesen pont kerül a dolog végére.

  6. No, látom, hogy más is inkább nem alszik, csak Vééégree legyen egy kis ideje csendben, gyerekmentesen csak magára:) Jók ezek a listák, blogok, hogy érezze az ember lánya, nincs egyedül.
    Én szoptatáspárti vagyok, gyerekigény szerinti, és időnként mániákusan törekszem a tökéletességre. Ezért aztán nem is agyaltam azon, hogyan szoktassam le a fiaimat, mert hát ugye, az jó nekik. Nekem már nem annyira, de hát akkor milyen anya vagyok? Lassan beleszoktam, hogy éjjel nem alszom 4 óránál többet egyhuzamban. S ennek már több mint 4 éve.
    A nagyfiam akkor szokott le (2 évesen), amikor a kicsivel terhes maradtam és elapadt a tejem. A kicsi mikor mászik le végérvényesen? Fogalmam sincs. Majd. Hogy emellett hogy lehet majd dolgozni járni? Na, ez egy jó kérdés, amit nem feszegetek:) A kicsi most másfél éves.
    Én viszont nappal alszom, amikor tudok. A kicsivel, míg a nagy oviban van, vagy délután, mikor sikerül mindkettőt egyszerre ágyba dugnom délutáni alvásra. Csak sajnos közben elromlottam: ha éjjel, valami csoda folytán a kicsi nem ébred meg szopni, csak 2x, és a nagynak sem kell közben pisilni, én mégis megébredek, hogy mi a szösz, miért van ennyire nyugi?
    A kaját én is tömöm a kezébe napközben, és arra is lassan rájön, hogy inni is lehet, vizet, ha szomjas. Éjjel viszont a legtöbbször azért ébred, mert pisilnie kell. Ez olyankor igaz, mikor szopik után túl hamar megébred. A pisiltetés kálvária: túl álmos, hogy elengedje, akár pelenkába, akár bilibe, de ha nem engedi ki, akkor az rövid időn belül költi fel megint. Megoldás: ha nem vagyok túl zombi, akkor bilire kerül, cici a szájába és voilá, így kijön a csurrantás ÉS nyertem vagy 2-3 óra alvást. Hátránya: nappal is lassan már csak cicivel a szájában hajlandó bilibe pisilni.

    • Az éjszakázás jobban kell, mint tinédzserkorban a diszkó. Olyankor tudok én lenni, hallom a gondolataimat és nem kell semmit megoldanom, ami gyerekkel kapcsolatos. Olyan szinten műveltem már, hogy három körül feküdtem. Most szoktatom vissza magamat az éjfél előtti lefekvésre. Először is a nagyoknak kihagyatm a délutáni alvását, így este hamarabb ájulnak ágyba. Ilka zicceresbb, de ő is kidől, ha volt eleget kint. Így jó esetben maradok egy, másfél órával, ami az enyém.

      Ramóna, kérlek meséld majd el, hogyan választottad el a kicsit is. Az egy olyan terep, ahol nem jártam. Majd éjjel, amikor kelek, rád gondolok 🙂

    • Lányok, amikor ezeket olvasom, akkor rájövök, milyen jó dolgom van. Na ezt nem azért írom, hogy borsot törjek az orrotok alá… Nálunk is szopi van ezerrel, a 10 hónapos szinte kizárólag csak azt hajlandó magához venni (és kenyeret, de azt inkább csak morzsálgatás céljából). És én is ezt művelem 4 éve (a nagy 2,5 évesen szokott le, amikor terhes lettem, igaz, akkor már csak naponta 2x szopizott, éjjel aludt :D). Időm magamra nincs, ha itthon vagyunk egész nap a kicsivel, akkor délelőtt alszik 3 órát, de hát az csak tűzoltásra elég, arra nem, hogy mindent rendbetegyek, főzzek, mossak, és esetleg még a lábszőrtelenítés is beleférjen. Ha munkám van, olyankor hajnalban 1-2-3 órával korábban kelek a család többi részénél, és este 9-kor hullok ágyba a két gyerekkel. Éjszaka ébredünk egy párszor (nem számolom, hányszor), de a cicit a szájába dugom, és újra alvás van, így összességében kijön a napi 8 óra alvás (ezért mondom, hogy jó dolgom van). Napközben nem alszom, örülök, hogy van néha pár perc csend (amikor a kicsi alszik), amikor “valamit” tudok csinálni, akár elolvasni egy blogbejegyzést.
      Várom azokat a jó időket, amiről Zsuzsa is beszél, hogy este, miután mindenkit ágyba gyúrtam, legyen még 1-2 órám magamra, és végre zombi lehessek :). Mert egyelőre azért alszom ki magam, mert hiába alszik el a kicsi, ahogy megmozdulok mellőle az ágyból (együttalvás van), max. 10 percen belül felsír (férjem szerint radarja van…), kár is nekifognom bárminek, így jobb híján alszom. De így meg a házimunka s minden egyéb marad el… amire talán még kapacitásom is lenne, ha ki tudnék szökni a kicsi mellől az ágyból :). Na de most alszik a gyerkőc, megyek mosogatni, porszívózni, s még ami belefér (vagy nem…) ébredésig.

      • Éva, nálunk is valahogy mindkét gyerekbe radar került kikapcsológomb és hangtompító helyett:D Ejsze kis kínaik tervezték őket, a tudtunkon kívül;)
        Elegendő idő mindenre pedig gyerekmentesen sem lenne, amilyen túlvállalósak vagyunk…

    • Update: a Kicsi lassan rászokott, hogy cici nélkül pisiljen bilibe. Magától. Ha pucér a feneke, megy és elvégzi a dolgát. A nagyot is, csak szem előtt legyen a bili és feneke takaratlan.
      Közben elkezdtem dolgozni, itthonról, hogy megmaradjon a bármikori cici. Csak lassan odajutottam, hogy már nem akarom odaadni. A miértet is megmondom, s hátha van valakinek jó ötlete a megoldásra: amint számítógép elé ülök, jön a Kicsi és cicire cuppan. Ha csak kiszopná az adagját nem is lenne gond, csakhogy jön a pingpong a két cici között, egyiket alig kapta be, márt cuppan a másikra és vissza. Megőrjít ezzel. A végén már csak lóg és nyammog rajta és hiába hagyom, hoy majd magától leszáll, mert azt csak pillanatokra teszi, és a végén én mondom azt, hogy ELÉG. Nem bánnám már, ha hasonlítana az ismerős gyerekére, aki magától hagyta abba a szopást, de természetesen mindig a más gyereke ilyen:)

      • Melltartó és feszes atléta a megoldás nálam. Az én lányom nem szopik, de amint fejmagasságába kerül a két mellem, azonnal nyúl utánuk. Egy idő után fárasztó és kellemetlen is. Kezdenek megint érzékenyek lenni, hogy nem nyúzzák napi szinten őket. Na erre lett a megoldás a melltartó és feszes blúz. Jön, megpróbálja megfogni, de nem tud áthatolni a ruhákon, így summáza: Elbútt sziszi és megy is dolgára. Egy próbát megér 😉

        • Ezt a melltartó-feszesblúz kombót kipróbálom. És köszi, KAti, megnyugtató, hogy nem csak az enyémek nem olyan fából faragottak. Így mindjárt könnyebb a teher.
          Közben mintha kezdené megérteni, amit magyarázok neki, hogy ülhet az ölembe, bújhat hozzám, csak a cicit ne nyúzza ezalatt folyton. Talán végül kialkudunk valami közösen jót is.

  7. Én most választottam el nemrég a legkisebbiket, de úgy elválasztottam, hogy most is szokik :)))
    ott tartottunk, ahol Zsuzsa írta, hogy nappal már nem igazán szopott, de éjszaka annál inkább. És már kívántam az alvást, mi tagadás.
    Hála édesanyámnak, aki bevállalta ezt a dolgot, otthagytam náluk mind3 gyermekemet egy hétre. (Zsuzsi akkor volt 1 éves 7 hós) Az a hét alatt a melleimmel harcoltam, mert azt hittem, h nincsen már tejem, de dehogyisnem volt még…
    Lett is a hét végére egy jó nagy csomó az egyik mellemben, amit sem kimasszírozni, sem kifejni nem tudtam, de azt is tudtam, h a leányka ki tudná szopni. Így egy hét múlva odaadtam a cicit, és persze minden rendbejött egy 15 perces szpi alatt 🙂
    Aztán kb hetente szoptattam vagy 4 hétig. Mindig hétvégén 😀
    Aztán kb 3-4 naponta…
    Akkor lett egy jónagy mindenféle gyulladása, (szem, torok, fül, minden egyszerre begyulladt), gondoltam, h több szopival hamarabb gyógyul. De persze azt sem akartam, h nagyon visszaszokjon, így naponta egyszer kap cicit, de az tart vagy 40 percet, mert akkor kezdjük: egyik cici, másik cici, egyik, másik, egyik, másik. Időnként kérdem, hogy van tej benne? Azt mondja: NINCS! De azért szopik… Érti a rosseb…

    Summa summárum: nekem ez a helyzet megfelel: az éjszakát átalussza a kislány. reggel elviszem bölcsibe, ott van 4 órát, aztán valamikor délután van egy 40 perces szopi. Nekem ez belefér. Az, h egész nap nyúzzanak és egész éjjel… 7 éve született az első gyermekem, úgyhogy egy kis pihenés rám is rámférne. 😀

    Anyukám azt mesélte, hogy azo na héten az első 2 éjszaka volt elég kemény, utána már sak 1szer kelt fel éjszakánként, olyankor kapott vizet, hozzábújt a 3 és fél éves nővéréhez és tovább aludt.
    Itthon is még egy ideig megébredt egyszer/éjszaka, akkor kapott apától vizet. De az ejsze nem volt nagy buli, mert elhagyta ezt a szokást…

    WHO ide vagy oda, tény, amit Kinga mondott: 1 éves kor után egyre nehezebb elválasztani. S ha rá hagyjuk, hogy “amikor elhagyja magától”, az lehet 3-5 éves kora körül bármikor. Szerény véleményem szerint az elég sok. De úgy, hogy naponta akárhányszor s éjszaka is akárhányszor, az aztán qrva sok!

    • Most szívemből szóltál. Valóban vergödöm Ilka elválasztásával, mert későn kezdtem hozzá. A nagyokat nyolchónapos koruk körül leszokatattam az éjjeli szopásról. Amikor ébredtek Balázs vette őket fel. A nappali szoptatások meg könnyebben kimaradnak, ha jól eltereled a baba figyelmét. Na de Ilkánál nem maradtak ki az éjjeli szoptatások, mert akkor költöztünk. Most ott vagyok, hogy nappal nem szopik, de éjjel igen. Hogy ezt hogy fogjuk elhagyni, azt elképzelni sem tudom. Valószínű elmegyek itthonról két-három éjjel. Jobb ötletem nincs. És a WHO-t most éppen nem szeretem… de elválasztás után ez megint változni fog.

      • Az éjszakai elválasztástól én is nagyon féltem, mert addig 3-4-szer is megkereste a csaj a mellem estétől reggelig. És nagy is volt már, 2 éves. Megegyeztünk: vízzel kínálom, s ha nem alszik vissza, az apja átmegy vele a másik szobába.

        1, azaz egyetlenegy alkalmas 5 perces tiltakozásban volt részünk. Kínáltam vízzel. “Nem kell!” Sírni kezdett, követelőzni, mire mondom, ez így nem lesz jó, csak feltúrázza magát, vigyed, apa. Át is vitte, de a gyerkőc kiszabadult az apja keze közül, visszajött, a mellkasomra tette a fejét, s mikor a hüppögéstől újra levegőhöz jutott, azt mondta halkan: “vizeeet”. Néhány hétig még fel-felébredt egyszer-kétszer, vizet ivott, aztán az is kimaradt. Remélni se mertem, hogy ilyen egyszerű lesz.

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s