Dögrováson

Mindenki beteg, kivéve Balázst. Péter kezdte hasmenéssel, Katica folytatta, vasárnap Ilka kezdett hányni. Hétfőre Péter helyrepattant, Katica még szenved, Ilkának már csak hasmenése van. De hétfő este óta én estem áldozatul ennek az igen kedves vírusnak. Nem emlékszem, hogy valaha is voltam ilyen rosszul. Olyan vagyok akár egy részeg légy. 

Még tiszta szerencse, hogy Ilka csak éjjel szopik. Azt hiszem belepusztulnék, ha nappal is kellene szoptatni. Vasárnap óta nem eszik rendesen. Megvárja az esti szopit. Folyadékot iszik eleget. Épp azon filóztam, hogy milyen jók az ösztönei. Kikoplalja a betegséget. Katica azért húzta egy nappal tovább, mert nem tudott ellenállni az üdítőnek. Én Ilka stratégiáját alkalmazom, de gyenge vagyok és fáj a fejem. 

Balázs átvedlett teljes állású apává. Etet, öltöztet, szórakoztat és hagy engem szenvedni. Én meg itt az önsajnálat mocsarában azon filozofálok, hogy volt-e már olyan, hogy én egész nap csak feküdtem és nem csináltam semmit. És arra a következtetésre jutottam, hogy nem. Kár, hogy nincs benne semmi élvezet.

Hogy legyen ennek a bejegyzésnek valami értelme is, elmondom, hogy gyomorgörcsök ellen az ánizskömény tea használt. Hányás ellen nem használtam semmit. Ilka követelte az almalevet, így azt kapott a víz mellett. Evett néhány kanál köménymaglevest. Ezen él két napja. Csodálom, hogy van energiája jönni-menni, szervezkedni.

Az a tervem, hogy írok a szerepekről, mert szezon van 🙂 Remélem lesz rá putyeró. 

 

2 gondolat “Dögrováson” bejegyzéshez

  1. gyógyulást a családnak, gyors kijózanodást neked!! 🙂
    amúgy, hogy érted el azt Ilkával, hogy nappal nem kéri a cicit, pedig tud róla? (mert ugye éjjel kéri és kapja, nappal hogyhogy nem kéri?)

    • Az első héten sétáltunk. Egész nap. Így alakult ki egy új program. Babakocsiban aludt el napközben. Ebédelni vittem haza, majd ismét játszótér. Egy hét után visszatértünk a hétköznapi életbe, akkor meg, ha eszébe jutott, mondtam, hogy nincs. Eleterelő hadműveletek sorozata született. Kb így: Sziszi. Igen anyának van sziszije, vagy Volt sziszi, nincs sziszi. Ha nagyon elkeseredett, akkor Balázs elvitte sétálni. Ez ment egy hétig. Most már nem kéri nappal. Jön megnézi, megfogja, megnevezi és megy dolgára. Olyankor szokta emlegetni, ha éhes, vagy szomjas. Ha álmos, akkor már a babit kéri, ami a babakocsi.
      Gyakorlatilag két hétbe került míg a nappali szoptatásról leszokatattam. Arra nagyon figyeltem, hogy az ölelés és ringatás adagja ne csökkenjen. Mert ez az igénye megmaradt. Van olyan, hogy csak ülni akar az ölemben. Hagyom. De keresi már a másfajta közös rituálékat is. Például szerves része a reggeli kávézásnak. Ő kavarja meg a kávét, majd nézi, hogy miként iszom meg.

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s