Amiről nem beszélek…

Látszólag laza vagyok, de titkon folyamatosan megy a mi van ha és mi lesz akkor ha szoftver. Ha sok a dolgom, akkor nincs idő rá, de ha megállok, akkor zakatol….  

Mi lesz Péterrel elsőben? Hogyan fog megbirkózni a kudarcokkal? Mikor fogja megtanulni, hogy a sértődés nem jó stratégia? Mi lesz Katicával az iskolában? Mivel lehet őt motiválni, hogy tanuljon? Hogyan birkozik majd meg a kötöttséggel? És ki fog velük tanulni, ha én dolgozom? Mit fogok dolgozni? Ha nem dolgozom, hogyan élünk meg? Ha dolgozom, ki neveli a gyerekeket? Mit csinálok Ilkával 3 éves koráig? Menjek vissza dolgozni? Mondjak fel? HA felmondok, hogyan lesz más gyes? Ha nem mondok fel, hogy oldom meg a napi 120 kilométer ingázást? Mi lesz Ilkával? Mi lesz a családi életünkkel? Lesz-e olyan?  Menjek-e vissza egy keveset fizető, de biztos állásba, vagy ugorjak fejest a bizonytalanba? 

Eleget eszik Ilka? Miért nem rágcsálja a zöldséget? Miért nem iszik szénsavmentes vizet? Hogyan választom el teljesen? Nem vagyok én önző, hogy elválasztom, amikor ő annyira szeret szopni? Ha nem választom el, akkor hogy oldom meg a munkámat?  Miért fogyasztunk mi még mindig cukrot, ha az nem egészésges? Hogyan tudnám megetetni Péterrel a jó minőségű húst? Mit találjak még ki, hogy azt meg is egyék a gyerekek? 

Mikor és miből megyek el fogorvoshoz? Miért nem vittem Pétert vissza az ortopédushoz? Miért nem mentem el az idén sem nőgyógyászati kontrollra? Mikor viszem már el Katicát fülbevalót tetetni a fülébe? Mikor tartjuk már meg a Balázs szülinapját? És hogy sütök tortát, ha a sütőm nem jó? Mikor tartjuk meg az évvégi nagy összeröffenést a munkatársakkal? Mit főzök 35 személynek? Mikor? Mikor hívom fel édesanyámat? 

Mi lesz Tücsökkel, ha folyton az utcán lófrál? Mi lesz Milivel, ha valóban vemhes? Mit mondok a gyerekeknek, ha valamelyikük feldobja a tappancsait?  Hogy viselem én azt ép ésszel el, ha megint megdöglik egy állatunk?

És ez az, amit kapásból le tudtam írni. De ezen kívül még foglakoztat ezer más dolog. Sokszor csak azt érzem, hogy túl sok. Nem az, hogy minden napra meleg étel legyen, tiszta ruha, élhető lakás és benzin az autóba. Hanem annak a gondja, hogy mindenki rendben legyen. Az nyomaszt, hogyha nem figyelek, ha nem vagyok jelen, akkor valakivel, aki nekem nagyon fontos valami rossz történik. Talán az én mulasztásom miatt. Néha annyira igyekszem, hogy a valóban fontos dolgok csúsznak le a prioritás listáról. De nem tudom ennél jobban csinálni. Ahogy a dédnagyanyám mondta, Isten látja lelkemet és két paniti ember, én ennél többre nem vagyok képes. Az, hogy minden halad a maga útján, hogy mindenki jól van az kegyelem (nekem csoda). Nem az én ügyességem és nagyszerűségem. Azt hiszem, hogy a felelősségnek a kívül helyezése kell ahhoz, hogy elviselhető legyen számomra az anyaság. Amikor azt mondom, hogy én nem tudom megvédeni a gyerekem semmitől, akkor azt mondom, hogy én nem bírom elviselni annak a terhét, hogy megvédhettem volna, de nem voltam elég figyelmes. A kételyek és kérdések ott vannak, de nem engedem őket ki. Mert figyelek arra, hogy mit tanítok a világról. Nem szeretném, ha a gyerekeim azért félnének, szoronganának, mert minden lépésüket az én figyelmeztetésem vagy aggódásom kísérné. De attól a szorongás és kétely ott van. Néha mélyen, vagy alapzajként, de ott van. Ehhez mit szóltok? 

 

9 gondolat “Amiről nem beszélek…” bejegyzéshez

  1. Azt szolom en ehhez, hogy nekem is folyton tele van a fejem.
    Teljesen megertelek, pedig itt csak egy gyerek van. Nem mintha ez nem okozhatna gondot, de azert harom az tobb, mint egy.
    En is probalok laza lenni, es mostanra tobbszor megy, mint nem. Na de azert ha lazabb is vagyok, zavarnak azok a dolgok, amik eddig (a kupi, a kosz, a mosatlan, a figyelmetlenseg, trehanysag, lekezeles, megalazas, mas emberek megalazasa, a fiamra fintorgo emberek stb). Zavarnak. Erzek buntudatot, lelkiismeret-furdalast, feszultsget, idegesseget. Zavart erzek, es kenyszert arra, hogy mindent megcsinaljak egy nap alatt! De keptelenseg! Elengedem. Ma ennyi ment. Amit birtam, megtettem.
    A multkor jelkepesen eltemette ket nagybb gyerek Donit a honokozoban, a sajat domperjeben… Nagyon frusztralt a dolog, es zavart voltam, es fajt, hogy elkertek, hogy jatszhassanak a jatekaval, es ilyen undoritoan viselkednek. Most arra gondolok, mennyire lehetett az a ket gyerek frusztralt, ha en ennyire az lettem a helyzettol? Nem tudtam megvedeni a fiamat. Nem is fogom tudni megvedeni mindig. De attol meg nagyon nehez!!

  2. eppe csak annyit, mert mindjárt megyek vizsgulni, hogy olvastam és közben végig hallottam a hangodat.
    ma nincs kérdéses napom, nem zakatol kismillió mardosó kérdés a fejemben. és a nem kérdéses napokon úgy érzem, hogy tökéletesen uralom a helyzetet, minden patent, flottul működik az életem, rendíthetetlen vagyok és ez már így is marad, örökre. egészen addig, amíg jönnek a kérdéses napok, cunamiszerűen, amikor nem úgy érzem, hogy tökéletesen uralom a helyzetet, minden patent, flottul működik az életem, rendíthetetlen vagyok és ez már így is marad, örökre.

    • Nekem is leállt a kérdésáradat. Két oka van. Egyik, hogy leírtam (és elolvastam háromszor), a másik, hogy ma már elég erős voltam dolgozni. Kitakarítottam a házat. Ettől akkora önbizalmam lett, hogy csak. Most élvezem a dolgot, és nem gondolok bele a jövőbe…. maximum addig, hogy fürdőruhát kell venni erre a mellméretre, mert megyünk a tengerre. Hogy sikerült a vizsga?

  3. Péter szerintem akkor fog stratégiák után nézni, amikor már nem lesz olyan könnyen első. Neki talán az lesz a nehéz, hogy megértse, az iskolai minősítő rendszer visszajelzésein túl is vannak visszajelzések a kompetenciáiról és stratégiáiról. Ha jó forrásokhoz tud nyúlni, akkor sikeresen konstruálhatja meg magát, kezelheti a szorongásait és építheti fel az önképét.

    Katica nehéz dió. Ha úgy érzed, hogy a hagyományos iskola nagyon nem ő, mert ledarálná, akkor az otthon oktatás lehetséges, amennyiben be van egy közeli iskolában regisztrálva és az otthoni feltételek megelelőek. Mivel neked van diplomád, az általános iskola nem lehet gond. Azt találtam, hogy ez nem illegális, és valószínűleg nemsokára törvényi szabályozás is lesz a helyzet teljes jogi rendezésére, de most is lehetséges az előbbi feltételekkel otthon oktatni. Itt vannak a részletek: http://hslda.org/hs/international/Romania/
    Itt meg egy egyesület a romániai otthon oktatásért: https://www.facebook.com/otthonoktatas
    Ha ezt választod, akkor az választ is ad arra, hogy hol dolgozz és mi lesz Ilkával.

    Átgondoltam tegnap óta a cica ügyet, mert eszembe jutott a befogadott macskánk aki szintén “tinédzserként” lett vemhes, nyüzüge, mint a tietek, és megbirkózott vele, a természet tudta a dolgát.

    Tücsök nehéz ügy, napi fél órát ki tudtok szorítani a tanítására?

  4. Én azt tapasztalom, hogy a kételyeket és a szorongásokat a gyerekek megérzik és átveszik, még ha titkolom is őket.
    A millió zakatoló kérdésre a pozitív hozzáállást gyakorolom: pl. elképzelem, hogy milyen állás lenne nekem ideális (reális elvárásokkal azért) és azt próbálom bevonzani, hinni, hogy a megfelelő megtalál, mint eddig is. Ha pedig nagyon magam alá esek a sok elhavazástól, felteszem a kérdést: hogyan élném meg a mai napot, ha tudnám, kevés van hátra életemből vagy mérges lennék-e a gyerekre, ha tudnám, neki vannak megszámlálva a napjai. Teljesen átlényegülnek így a prioritások.
    Különben minden pont akkor történik, amikor történnie kell és pont úgy, ahogy kell. Gyönyörű az élet, végre itt a nyár, tiszta háváj.

    • Nekem is körülbelül ez az érzésem most. Ez a bejegyzés a betegség utóhangja. Nagyon rosszul viselem, ha kiszolgáltatott vagyok. Ilyenkor elöntenek a kételyek… de most már minden csodás: itt a vakáció, van új sütő és megyünk a tengerre 😀 háváj!!!

  5. Legtobbunk gondolatait atszovi ez a sok figyeles es feladat, eleg faraszto lehey ennyi mindenre figyelni, nem csoda ha mar ettol faradtak leszunk. Szamomra az oldja fel neha ezt a helyzetet, hogy latom oket, hogy nonek, hogy szepek, okosak. De mar latom, hogy nem tudok MINDENT a legjobban tenni, csak jo nehany dolgot…

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s