Elválasztás update…

Elválasztás folyamatban. Miután a nappali szopik kimaradtak, az éjjeliek nagyon gyakoriak lettek. Hogy veszel rá egy 19 hónapost, hogy ne szopjon egész éjjel? Úgy, hogy ugyanabból a mellből kínálod egész éjjel. Első éjjel volt minden, veszekedés, verekedés, csípés és hajnali mondókázás Péterrel közösen. Éjjeli háromkor, félálomban is rájött, hogy neki a másik felén is kellene szopni, így átmászott a másik felemre, megcsípett, hogy ébredjek és közölte, hogy sziiiisziiii. Én meg nagy lezserséggel megfordultam és odaadtam a felső mellem. Így komoly meggyőződése lett, hogy nincs több tej. Ezért összeveszett velem, elmondott mindennek, majd kérte a kedvenc mondókáit. Aznap éjjel négy órát sikerült mozaikszerűen aludni, de túléltem. Ez ment egy hétig, míg egy este elmondtam neki, hogy most szopik, és reggel kapja meg még egyszer a cicit. Na erre lett nagy csetepaté. Megint ordítás és kiabálás, verekedés. Mindent bedobott. Én meg leginkább elbujdostam volna. Na de öt perc perlekedés után visszajött, elkérte a neki járó mellett és elaludt. Éjjel, amikor ébredt Balázs vette fel. Összesen háromszor. Nem sírt, nem kérte a jelenlétemet. Reggel, amikor kint is világos volt megébredt és közölte az apjával, hogy sziiiisziii. Szopott, aludt még egy órát majd jókedvűen kelt. Ezt ma éjjel megismételtük. Igaz korábban kérte a szopit, de kettő volt csak. Itt tartunk most. Két-három nap és utána korábban kelünk, így kimarad a hajnali. Ez a terv.

Ami meglepett ennél az elválasztásnál az, hogy:

1. Ilka tökéletesen érti, hogy mit mondok a szoptatásról. (Ezek szerint másról is, csak ügyesen palástolja 😀 )

2. Nagyon hatékonyan és érthetően közli azt, hogy ő ezt nem akarja. (Amit helyén kezelni elég nehéz. Nagyon könnyen lehetne bűntudatom, de teszek ellene. Itt nálam határ van. Tudom, hogy jó lenne…meg olvasom, hogy mi is lenne jó a gyereknek. De nem megy. Önmagam megerőszakolása meg nem megoldás.)

3. Három nap, míg a szervezetem tudomást szerez az új rendről. Nem fejtem, csak káposztalapit tettem a mellemre, hogy ne keményedjen be. Nem is borogattam. Első nap nagyon tele volt, másik nap már csak kissé feszült, most már beállt arra, hogy minden második nap kerül csak sorra. Az éjjeli szopik kimaradását nem is észlelte. Közben meg nem megy nekem az ivás. Erőltetnem kell, hogy normális mennyiségű vizet fogyasszak. Az evés sem. Mintha a szervezetem minimálisra fogna mindent, hogy a tejtermelés csökkenjen. Tökéletesen működik. Ja, és kívánom a menta teát, amiről azt állítják, hogy csökkenti a tej mennyiségét.

4. Ilka keresi és kialakítja az új kötődési formákat. Ölbe jön, bújik. Ébredéskor igénye van legalább 15 percig ölben töltődni. Új rituálékat alakít ki.

Ami nehéz továbbra is:

1. Kezdeni valamit a bűntudattal.

2. Elterelni az Ilka figyelmét, amikor éppen kimarad egy szoptatás.

3. A sírás… harmadik gyermek, de még mindig nem megy könnyen a sírás elviselése.

4. Hatékonyan és indulatmentesen reagálni az ütések és csípések ellen. (Megfogom a kezét, mondom, hogy nem. Ez nekem fáj. Második próbálkozásra mondom, hogyha még egyszer megcsípsz, leteszlek. Ha másodszorra is megcsíp, leteszem. Ebből egyből sírás lesz. Felveszem, abbahagyja. És többet nem csíp.)

+Egy pozitívum: finom házi csoki készül, mert a tejport Ilka sem hajlandó meginni.

Bűntudat oldására átnéztem az elválasztásról szóló, magyar nyelven elérhető anyagot. Nem sokat segített, de megvolt az is. Ha valakinek kérdése lenne, szívesen válaszolok. Na nem azért, mert nálam van a bölcsek köve…hanem mert néha csak annyi kell, hogy az ember leírja mi foglakoztatja és már látja is a megoldást. Szóval beszéljünk róla, akár személyesen…

 

 

6 gondolat “Elválasztás update…” bejegyzéshez

  1. A felső kettes (és négyes is) nekem ellentmondásban van az alsó egyessel. És mindazzal együtt, hogy értem ezt a bűntudatot, én hiszem és vallom, hogy semmi sem lehet jó egy gyereknek, ami nem jó az anyának. Alternatíva kell, és “Ilka keresi és kialakítja az új kötődési formákat.”, tehát ő is tudja. Akkor én most mégsem értem ezt a bűntudatot…

    • A bűntudat arról szól, hogy neki nincs választási lehetősége. Én eldöntöttem, neki annyi mozgástere van, hogy eldönti miképpen kötődik ezután.

      Egyébként nagyon ellentmondásos ez az egész időszak. Néha úgy érzem, hogy jó neki, hogy leválik, néha úgy, hogy ezt én erőltetem és lehet, hogy ártok vele.

  2. jajj, Kati, én még mindig félek belekezdeni a leszoktatásos ceremóniába… pedig néha nagyon ott vagyunk, hogy itt lenne az ideje. Azt hiszem, én előre félek a bűntudat miatt 🙂 meg azt is tudom, hogy fog hiányozni… de sokszor kikészít, és így sem jó! de lehet, hogy még nem vagyunk eléggé felkészülve (vagyis Orsi biztos, hogy nincs, ő igazi addict, előbb magammal kéne megbótolnom a dolgot, hogy meggyőződéssel véghezvigyem).
    Próbáltam nyaralás alatt terelni a figyelmét, nagyon nehezen ment, néha beérte azzal, hogy simogatta a hasam és néha megnyalta, mikor hozzábújt a hasamhoz (bőrkontaktus-függő a jány, azt következtettem 🙂 ). De én sem bírom a visítást és sokszor az lesz belőle, hogy mondom neki, hogy “ha nem hisztizel, kapsz egy kis cicit, jó?”, erre egyből lenyugszik és felvillan a szeme és elkezd alkudozni, hogy “jó… nem kicsi cici, sok sok cici” 🙂 A férjem szt saját magammal lövök ki ilyenkor, mert csak megkapja, amit követelt, mégha teszek is feltételt…
    gyenge vagyok még ehhez (?)!

    • Tegnap elválasztottam teljesen. Szóltam neki az utolsó szoptatásnál, hogy ez a búcsú szopi. Valamit értett ebből a közlésből. Nekem a szívem sajgott, mert éreztem, hogy egy olyan dolgot zárok le, ami soha nem tér vissza. A tegnap éjjel utaztunk, így elalvásnál nem volt gond. Ma szintén nem voltunk itthon altatáskor. Az autóban aludt el. A mai nap folyamán érezhetően nyűgösebb volt. Ölbe jött, megfogta a mellemet, simogatta. Engem fojtogat a sírás. De akkor is fojtogatna, ha azt mondaná nekem valaki, hogy muszáj tovább szoptatnom. Nehéz ezt a döntést meghozni. Azt hiszem akkor érik meg, amikor kevesebb kellemetlenséget okoz az elválasztás, mint a szoptatás.

      Egy biztos. Nem vagy gyenge. Csak még mindig kellemtlenebb a követelőzés, mint a szoptatás. Amikor fordítva lesz, akkor nagyon határozott és hatékony leszel, mert felméred, hogy az a legrövidebb út a szabadságodhoz. Addig is kitartást… szólj ha valami változás van.

  3. Félelmetes és ijesztő is ez a téma. A testem kiszolgáltatottsága, odaadása és annak a rítusnak a megszenvedése, hogy visszaszerezzem.. Ahh 🙂
    Nagyon antiszociális gondolat élősködéshez hasonlítani a mellhez ragaszkodó baba attitűdjét?

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s