Visszatértünk…

új erőkkel. Az elmúlt hetek rendrakással teltek. Nyaraltunk és dolgoztunk, elmélkedtünk a jövőről és hosszú éjszakákat beszéltünk át. Most jól vagyunk. Öröm megtapasztalni, hogy a párkapcsolati kérdések tisztázása miként hoz változást a család minden szintjén. Nagyon nehéz felismerni, hogy a házasságod romokban hever, de kevés olyan felemelő érzés van, mint amikor közös erővel visszanyeri a rugalmasságát, fényét. Minden gyerek születése után volt nálunk párkapcsolati krízis. Mindegyiket megoldottuk. Ez az utóbbi volt a legsúlyosabb, de ebből is kifele tartunk már. Felismertük, hogy most a gyerekprojektet szünetelteni kell. Az öt év alatt érkező három gyermek jól megtépázta a kapcsolatunkat. Nagy volt a terhelés, három gyermek, két költözés… De túléltük. Most kicsit máshova helyezzük a hangsúlyokat. Örvendünk annak, ami van.

Megszületett a válasz néhány égető kérdésre is. Nem megyek vissza a tanügybe. Nehéz ez nekem, mert hivatástudatból lettem tanár. De sem időben, sem anyagilag nem engedhetem meg magamnak a vásárhelyi tanári állást. Így más irányba indulok. A tanítás marad, de más formában és más keretek között. Magam ura leszek, ami szintén új. Félek és remélek.

Körülbelül egy hónap telt el az utolsó bejegyzés óta és hatalmasat fordult a világ. Van pár dolog, ami sokat segített. Itt fogalmaztam meg először, hogy mi a baj. Azzal, hogy leírtam megláttam a gondok gyökerét. Voltak a barátok, akik tartották bennem az lelket, mert én fülem-farkam elengedtem. És volt négy napom gyerekek nélkül… Szárnyakat adott. Megint egyén (egy én) lettem.

És akkor visszatértem. Minden héten szerdán lesz új bejegyzés. Jó nyaralást mindenkinek, és ha a román tengerpartra mentek, ne egyetek tochitura dobrogeanat 😉

Reklámok

9 thoughts on “Visszatértünk…

  1. Örvendek ennek a visszatérésnek, minden értelemben! Terveiden legyen az égiek áldása, és erőt, szerencsét kívánok a megvalósításukhoz!

    Bátorságot ad a lendületed. Igen, két gyermek után én is levontam a következtetést, hogy minden újabb családtag krízist hoz, és addig nem akarok következő gyermeket, amíg a szükséges új minősígi ugrás meg nem történik a kapcsolatunkban. És ez minden családtagnak jó, igen.

    Egy Nyáry Krisztián-interjúban olvastam, hogy a tanítás egy manapság igen költséges hobbi. 🙂 Örvendhetek, hogy a hobbimnak élek, csak hát igen, fizetek érte. És billeg a mérleg. Egyelőre arra billen, hogy még megéri: szakmai fejlődés, jó közösség, álmaim projektje, amelybe beletehetem a magam részét. De tudatosan figyelek, hogy ha másik felé fog kibillenni, váltani kell, akár a gyermekeim érdekében is, bizony. Mert nem akarok megkeseredni abban, ami van. Ha szükséges, inkább változtatni akarok, még mielőtt (a tanügyi) rendszer foglyának érezném magam. Ezért is tanulságos figyelni nekem az életed alakulást, és köszönet érete, hogy megosztod a fejleményeket.

    A Kolozsvári Napokon remélhetőleg találkozunk! Ezúttal nem standolok, szabad leszek.

  2. Látom én, hogy ezt nem ma írtad, de csak most találtam a blogodra, és úgy örülök, hogy visszatértetek, meg hogy ilyen szépen tudsz írni erről, és mindenféle másról! Remélem most jó ideig “nem mentek sehová”, és ha aztán mégis, azt is csak azért, mert visszatérni milyen jó… 🙂

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s