A bűntudat

A bűntudat az anyaságom egyik leggyakrabban visszatérő kísérője. Sokszor birkóztunk meg és legtöbbször én kerekedtem felül. De ha nem figyelek, máris a fejemre ül. Most is így jártam.

El kell utaznom két hétre. Üzleti út ez egy nagyon régen vágyott helyre, Angliába. Nagyon kedves barátaimnál lakom majd, hallani fogom a briteket beszélni, megkóstolom a fish and chipset és dolgozom majd teljes erőbedobással. Megtapasztalom milyen az, amikor nem anya vagyok elsősorban. Nem az fogja meghatározni a munka menetét, a találkozók időpontját, hogy mikor van a táncóra, mikor alszik Ilka és mikor jönnek vendégek. Én leszek, a barátaim, a munka és persze a pihenés meg élvezetek. Mindez két hétig. Csak leírom és utolér a bűntudat. Nem azért, mert szeretem magam ostorozni, hanem azért, mert az elsődleges szempont változott meg. Kérdésem, hogy megengedhetem-e magamnak, hogy én legyek az első? Kerülhetnek-e az én vágyaim a gyerekeim igénye elé?

Rágódtam magamban, aztán elmondtam mit érzek a pár olyan személynek, akiknek a meglátásai sokszor segítettek ( egy barátnak, akinek nincs gyermeke, édesanyámnak és a férjemnek). Nagyon érdekesek voltak a reakciók. Férjem szerint ez a család érdekében történik, ne aggódjak. Majd ő megoldja. Édesanyám azt mondta, hogy mindenkinek jót tesz ez. A gyerekek kénytelenek lesznek önállósodni, mert csak egy szülő lesz itt, hogy az igényeikre válaszoljon. Balázs megérti, hogy mit jelent az életet a gyerekek köré szervezni és miért nehéz ez. Én meg megtapasztalom, hogy mi az, ami igazán fontos. Azt is, hogy a gyerekek mekkora örömforrás. A barátnőm meg egyenesen azt mondta, hogy ez a minimum 7 és fél év után. Hogy elmegyek és szembe nézek azzal, hogy ki is vagyok. Kilépek az anyaság feladatköréből egy kicsit és felszusszanok.

A visszajelzések birtokában megbeszéltem magammal a következőket.

  1. Akkor vagyok hiteles a gyerekeim előtt, ha az álmaim érdekében áldozatokat vállalok és lépek. Nem lehetnek ők a kifogás arra, hogy nem lépem meg azt, ami a személyes kiteljesedésemhez kell. Nagyon rossz lenne úgy tekinteni rájuk, mint akadályokra.
  2. A gyerekeknek nem árt érezni, hogy én egy külön személy vagyok, akinek van élete az anyaságon túl is. Ők úgy látják, hogy én anya vagyok és a szabadidőmben mást is csinálok. Ez lesz az a pont, ahol egyértelművé válik, hogy ez nem hobbi, hanem hivatás így számomra fontos tevékenység.
  3. A házasságunknak sem árt, ha én elkezdek megint annyira önálló lenni, mint amikor a férjem szerelmes lett belém. Na meg az anyagi stabilitás sem 🙂
  4. Félek és ez nem rossz. Azt jelenti, hogy érzem ennek a helyzetnek a fontosságát. Természetes, hogy félek attól, hogy mi marad, ha az anyai szerepköröm itthon marad. Félek, hogy mennyire fog ez érzelmileg megviselni. Attól is tartok, hogy nem tudom kihozni a maximumot ebből az útból. De legjobban talán attól, hogy túl jó lesz nekem, míg itthon mindenki “szenved”. Benne van ebben a bűntudat is, de benne a saját magam jelentőségének az eltúlzása. Egy azonban biztos. Ez a két hét nagy erőpróba lesz mindenkinek, amikor kiderül, hogy nem vagyok pótolhatatlan, hogy a család akkor is funkcionális, ha nem én ülök a kormánynál. És amikor ez kiderül, akkor a bűntudatom is drasztikusan csökkeni fog. Akkor nemcsak elméletben hiszem majd, hogy az apának pont annyira fontos szerepe van a család működésében, mint az anyának, hanem gyakorlatban is.

A legfontosabb felismerésem, hogy ez az út egy hatalmas bizalmi próba. Mély levegő, bizalom és ugrás. Majd beszámolok az eredményről. Addig is azt kívánom mindenkinek, hogy olyan utakon járjon az új évben, ami örömöt és fejlődést hoz az életébe.

11 gondolat “A bűntudat” bejegyzéshez

  1. Kati, hogy sikerül neked mindig arról írnod, ami éppen nálam is aktuális a közeljövőben? 🙂
    (lelkileg készülök Németbe trainingre X hétre, nem tudni még pontosan mennyire)
    számolj majd be légyszi arról is, hogy hogy sikerül ott és akkor ellazulni és nemcsak testileg hanem lelkileg is ott lenni – mert én tudom, hogy engem a repülő csak testileg fog odarepíteni, legalábbis első napokban biztos nem leszek ott 100% 🙂

  2. Mikor először voltam távol egy hetet a gyerektől, továbbképző miatt… én majd belehaltam a bűntudatba, kölyök meg apja pírmán elvoltak, kész felüdülés volt nekik, jól összeszoktak. Biza hazajövetelmkor keserű volt megtapasztalni, hogy biza pótolható vagyok… Túléltem, aztán megint rajtam csüngött, s csüng szinte 9 éve… amikor csak teheti 😛

      • Mért sérti az (anya)ember hiúságát? Csak azért mert erre vagyunk programozva: azt mondják anyai ösztöneink vannak, hogy multitaskingban verhetetlenek vagyunk a férfiakkal szemben, azt is mondják, hogy jobban tűrjük a fáradtságot és a fájdalmat is. És mivel azt mondják ezekben vagyunk jobbak, hát jobbak is leszünk, mert ez a kijelölt terület, ebben lehetünk jobbak. Ezt köszönik meg nekünk anyák napján egy csokor hóvirággal…

  3. Szia,

    Nem dől össze a világ , nyugodtan menj ahova menned kell.Gondolj arra hogy ez megadatott neked és érezd jól magad! Természetesen lesz lelkiismeretfurdalás de azt el kell hessegetni , megérzik az itthoniak hogy mennyi minden van a válladon és majd nagyon tudják értékelni.Amiért anyák vagyunk nem azt jelenti hogy CSAK annak élünk. Kell a feltöltődés, kell egy kis magunkra figyelés , meg kell élni a pillanatokat!!! Csak bátran előre és ami nagyon fontos , a gyerekek egy kipihent , kikapcsolódott és boldog édesanyát kapjanak vissza 🙂

  4. Már megint filozofálni fogok :-)… Én inkább azt nézném meg, hogy vajon miért érzem magam anyaként olyan nagyon fontosnak, pótolhatatlannak? Két gyakori választ látok: 1. azért, mert lényegét tekintve egyedül vagyok a gyermekprojektben, 2. azért, mert azt hiszem, hogy egyedül vagyok. Az első, szerencsétlen helyzet, rakás külső kényszer és nem sok választási lehetőséget nyújt. A második inkább belső kényszer, ezzel sokkal többet lehet kezdeni, ha felismerem, hogy honnan jön.
    Ha egy apa munkaügyben hetekre (életében párszor) távol van a családjától, akkor mindenki örül a munkájának is, és amikor hazatér, akkor is. Most akkor mi történhet, ha egy jól funkcionáló családból az anya megy el pár hétre? Hát örülni fognak neki, amikor tapasztalatokkal gazdagodva hazatér.

    Érezd jól magad! Láss, halj, érezz, töltődj! Ki tudja, az erő, amit hazahozol, sokáig muníció is lehet a családdal töltött hosszú időkre.

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s