Single ladies, avagy csupaszon

Két egész napja vagyok Angliában. Azt hiszem megérkeztem. Talán. Nehéz volt eljönni. Az utolsó két nap otthon az csupa szorongás volt. Minden felerősödött, sem enni, sem aludni nem tudtam már az utolsó két nap. A végén már csak azért akartam menni, hogy ne legyek abban az átmeneti állapotban. Itt pörög az élet. Nem nagyon volt időm megállni és reflektálni azon, hogy mit is érzek. Maximum hat órát aludtam egy éjjel, utána kipattan a szemem és tettre készen várom az új napot. Ma reggel lett volna alkalmam hosszabban aludni, de arra ébredtem, hogy nincs mozgás mellettem… szokatlan, hogy egyedül alszom, hogy éjjel nem költ fel senki….hiányérzetem van. Felszabadító, hogy napi hat órával mennyire üde vagyok, mert az a hat órát mélyen és megszakítás nélkül kapom. Ilyen évek óta nem volt.

Hiányzik minden, ami otthon maradt. Most, hogy a reggel nem pörgéssel indult, érzem. A túlélési stratégia az volt eddig, hogy az otthoni létformámat zároltam. Én én voltam és nem gondoltam haza. Vagy csak másodpercekre. Amikor üzenet érkezett otthonról, akkor megkönnyebbültem. Szépen lassan eltűnik a félelem, hogy mi lesz nélkülem. Úgy tűnik minden a legnagyobb rendben van. A nagyok tudják és értik, hogy mi történik. Ilka elalváskor keres, de könnyen elterelhető a figyelme. Balázs kedve jó. Szerintem hatalmas önbizalmat ad ez neki apaként, hogy három gyerekkel boldogul.  Minket meg párkapcsolatként is erősít ez a helyzet. Hatalmas bizalmi állapot. Én elhiszem, hogy ezt meg tudja oldani, ő hiszi, hogy a család érdekében és nem a kárára utaztam el. Tudom, hogy ez kellene az alapállás legyen egy házasságban… de engem hálával tölt el, hogy ezt megélem és nem csak elviekben tudom.

Van még egy érdekes következménye annak, hogy kiléptem az anyai szerepből. A túlélési stratégián túl, egy remek lehetőség szembesülni azzal, hogy milyen elveimet adtam fel. Például azt, hogy mennyire belecsúsztam a szabályozó üzemmódba, mert egyszerűbb, mint mindig mindent megmagyarázni. Vagy azt, hogy érzelmileg mennyire keveset adhattam már az utóbbi időben, mert nem volt honnan. Hogy inkább vagyok pandúr és konyhás néni, mint anya. Értem, hogy miért, meg a folyamatot is látom, hogy miként lettem ilyen. Ez az anyaság Maslow piramisának az alja. A kötelező minimum. Ez is emberfeletti erőfeszítések árán van meg, mert a rutintól beszűkültem. Elveszítettem a helyzet fontosságát szem elől. Ennek az útnak azt hiszem ez lesz az egyik kézzel fogható eredménye. Az a felismerés, hogy akármilyen nehéz, van olyan elv, amit nem szabad feladni és nem szabad megalkudni.

Jó egyedül lenni. Jó érezni a határaimat és nagyon jó, hogy ennyire hiányoznak az otthoniak. Néha, annyira belefáradtam már az otthoni életbe, úgy éreztem, hogy ezt én nem is akarom. Most pontosan érzem, hogy milyen fontos ez nekem. Visszatérek még…. Biztos vagyok, hogy az elkövetkező 12 nap még más felismerésem is lesz, na meg időm is akad írni.  Addig meg itt a British Museum kívülről.

DSCN6414

3 gondolat “Single ladies, avagy csupaszon” bejegyzéshez

  1. Szia, nagyon szeretem,hogy ilyen őszintén írsz: ) Elgondolkodtam ezen az anyailag kiégett állapoton. Habár nekem 5 éves a kicsi és vissza kell mennem dolgozni és igazából nincs senki aki érzelmi biztonságot adjon nekik rajtam és a férjemen kívül, mert elköltöztünk és távol mindenki. Mint anya teljesen ki vagyok égve én is, már csak mint zombi működöm, a férjem sokat dolgozik, keveset van itthon. És nem tudom, jókora szorongással tölt el az hogy immár egész napra intézményesíteni kell a gyerekemet ( a nagy már jól viseli, 9 éves). Vajon megkapja így a szeretet adagját ?

    • Meg 🙂 Az öt év nagyon nagy alap, van mivel sáfárkodnia. Óvónőként az volt a tapasztalatom, hogy az a gyerek is elboldogul, aki az első évében megkapott mindent, ami az érzelmi biztonságához kellett. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz nehéz neki (és neked még nehezebb), de megbrkózik vele. Annyira értem amit írsz, és nagyon jól ismerem ezt a bűntudat, félelem kombinációt is. Ilyenkor mondja a barátnőm, hogy nincs más hátra, csak előre 🙂

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s