Jöttem, láttam, ettem, mentem

Jöttem, láttam, ettem, mentem

Fish and chipset nem, de a curry és a bagel örök szerelem marad. Letelt a két hét, most repülök haza. Jó volt és fele olyan nehéz sem volt, mint amennyire számítottam. Hiányoztak az otthoniak, de az ottlétem nagy részében nem gondoltam haza. Az első két nap még eszembe jutott, hogy vajon mit ebédelnek, vajon ki vigyáz a gyerekekre, míg Balázsnak dolga van, de ez két nap múlva teljesen megszűnt. Rájöttem, hogy ilyen távolságból semmi kontrollom nincs az otthoni események felett. Az információk olyan késéssel értek el, hogy nem tudtam hasznos lenni. Mikor felismertem ezt, teljesen el tudtam engedni. Volt éppen elég dolgunk, nem nagyon lazáztunk, így könnyű volt a jelenben létezni. Minden kisgyermek láttára, vagy kutya láttára belém hasított, hogy azért de hiányzik nekem az otthoni bagász, de aztán át is lendültem.

Amit megtudtam magamról az elmúlt két hétben az, hogy kb hét óra folyamatos alvásra van szükségem, hogy jól működjek. Ha nem ébreszt fel senki, akkor ennyi idő után magamtól ébredek. Hihetetlen érzés volt… elfelejtettem milyen az, amikor addig alszol ameddig akarsz.  A másik dolog, hogy képes vagyok jól csinálni olyan dolgokat, amiket soha nem tettem. Minden a merészségen múlik. Ha belekezdtem olyasmibe, amit soha nem csináltam, gyorsan kiderült, hogy az otthon szerzett tapasztalatok milyen jól kamatoztathatóak. Készítettünk narancs lekvárt….az eredmény minden álszerénység nélkül is jó lett. Majd meglátjuk, hogy a bírák is így gondolják-e. Sütöttem bagettet életemben először, ami szintén jó lett.  A hagymalekvárom, ami szerintem az ehetetlen kategóriát súrolja, nagyon jó az angolok szerint. Tartottunk három kóstolót és mindenhol az volt a visszajelzés, hogy profin csináljuk. Ment a dolog, mint a karikacsapás, ami nagyon megnyugtató, hisz azt hittem eléggé lelassultam és elbutultam az elmúlt években.

Amit Angliáról hozok, mint új tudás, az kb így foglalható össze.

  1. Ne csinálj vanília krémet szója tejből, mert nem lesz jó.
  2. A londoniak nem néznek a szemedbe, de ettől függetlenül semmi bajuk veled.
  3. A síró gyermek, az egy teljesen természetes dolog, nem kell túlreagálni. Minden család intézi a dolgát, de senkit nem érdekel különösebben, hogy a babakocsis gyerek üvölt.
  4. A babakocsi 5 éves korban is nagyon hasznos állat, helyben tartja a gyereket.
  5. Az angolok nem szeretik a zoknit, januárban simán lehet a sarki szélben zokni nélkül, szandálban járni. De az is teljesen megszokott, hogy páratlan zokniban járnak. Ez utóbbit szabadalmaztatni kellene itthon is… Annyi páratlan zoknink van.
  6. Lehet pizsamában vásárolni.
  7. Liverpoolban hajcsavarokkal flangálni az utcán teljesen megszokott.
  8. Nincs olyan, hogy furán öltözöl.
  9. Nagyon jó szendvicseket csinálnak. Az én gyomrom azonban eléggé elszokott a iparilag előállított élelemtől.
  10. A liverpooli katedrális fenomenális. A tenger mindenhol csodás, de csak ritkán lehet érezni az igazi tenger szagot. London érdekes, de nm hat meg. Brighton csodás hely, egy kicsit montecarlos, egy kicsit kolozsváros, oda (is) szívesen visszamennék.
  11. Januárban teljesen jól lehet fagyizni.
  12. Öt fokban is lehet nagyon fázni.
  13. Az időjárás 5 percenként változik, így érthető, hogy miért egész napos téma.
  14. Az ég Anglia felett csodás, másodpercenként arcot vált.
  15. Januárban is van fű és az angolok imádják kínozni a pálmafákat.
  16. A jobboldali vezetés egy európainak sok halál közeli élményt nyújt.
  17. Jó a sörük.
  18. Az angolok kb Draculára és a Cheeky girlsre asszociálnak a Transylvania és Romania szavak hallatán. Utóbbi a romáinkról való tudásukat is aktivizálja.

Sok sztereotípiának az eredetét felismertem. De rengeteg kellemes meglepetést okoztak. Nagyon jó a humoruk és tudnak nagyon barátságosak lenni.  Fegyelmezettek, de nem éreztem azt a túlzott fegyelmet, mint a németeknél. Folyamatosan kelet-európainak éreztem magam. Nagyon nehezen lehet belőni, hogy hol vannak a határaik, mert nagyon ritkán látszik rajtuk, hogy mit gondolnak vagy éreznek. Tagadhatatlanul elfogadóak. Néha már saját kárukra, ha engem kérdezne valaki…. De jó, hogy nem teszi.

Nagyon jó volt egyedül létezni két hétig. Rengeteg új impulzus ért, amiért végtelenül hálás vagyok. De most már nagyon várom, hogy leszálljak és megölelgessem a gyerekeim, meg felváltsam Balázst. Jelentkezem majd  az otthoni fejleményekkel.

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s