Itthon

Hazaértem már három hete. Most már látom, hogy körülbelül mi is várt, amikor megérkeztem, így beszámolhatok. Leírom, hogy mi nem történt amíg nem voltam itthon, mert arról, hogy valójában mi történt csak sejtéseim vannak.

Furcsa megélni azt, hogy a gyerekeim életéből kimaradt két hét, amikor nem tudom még csak hozzávetőlegesen sem, hogy mi történt velük. Mikor hazaértem, akkor kissé idegenkedve, de nagy örömmel fogadtak. Ilka nem állt szóba velem, de az ölemből nem szállt le. Az első délután különösebb események nélkül telt el, de másnap reggel elindult a parasztlázadás. Eldöntötték, hogy elverik rajtam a port, amiért elmentem. Ilka kezdte. Minden öt percben lenyomott egy visítós hisztit. Ettől mindenki befeszült,a két nagy gyerek azonnal elkezdett mindenféle elterelő hadműveletet, mindent odaadtak neki, csak hagyja abba a visítást. Ilka meg maximálisan visszaélt ezzel a helyzettel. Szóval az első dolog az volt, hogy megpróbáltam leállítani a kis zsebzsarnokot. Nem ment a figyelem elterelése és a hosszas visítást sem hagyhattam, mert a nagyok elkezdtek irracionálisan viselkedni. Pár perc alatt tömeghisztéria lett. Így bevetettem a klasszikus megoldást. Szóltam, hogy hagyja abba vagy kiteszem a szobából. Megértem, hogy mérges, de nekünk nincs miért ezt hallgatni, menjen dühöngje ki magát, ha megvolt, visszajöhet. Öt perc múlva kint is volt. Azon felbátorodva, hogy a kisebbik gyerek már nincs nyeregben, megpróbálta az elsőszülött visszaszerezni a pozícióját. Így ő kezdett el csapkodni és ordítozni. Ő ment ki másodiknak. A középső gyerekem okos módon a más kárán tanulok technikát vetette be. Felismerte, hogy visszatértek a régi határok, nem nagyon van kivel üzletelni és megkönnyebbült. Harmadik nap már minden a régi kerékvágásban volt én meg ültem az elhatározásom romjain, hogy ezután kevésbé leszek rendőrkapitány. Nincs nekem ebben választási lehetőségem. Sokan vannak és szövetségben. Sok lúd, disznót győz. Ludakhoz pásztor kell.

A visszatérésem nagy felismerése az volt, hogy én vagyok a szigorú és határt szabó szülő és ettől a pozíciótól addig nem tudok megszabadulni, míg a férjem nem hirdeti ugyanazokat a határokat. Elméletben hiszi őket, csak a gyakorlatba ültetés kényelmetlen. Abban reménykedtem, hogyha elmegyek hosszabb időre, akkor a férjem felismeri, hogy a határoknak létjogosultsága van, hogy másképp nem tudja megoldani az életet és gyakorlatban is alkalmazza a szabályokat. Hát ez nem egészen így történt. Ő elfogadott mindent és erőn felül igyekezett megbírkozni a feladatokkal. Maximálisan kiszolgálta a gyerekek igényeit és mindent elkövetett, hogy mindenki elégedett legyen és ne követelőzzön. Így a legkisebb gyerekem, aki a legjobban tud visítani tökéletes despota lett, a nagyobbak meg Balázs frusztrált a helyzettől. Amikor hazaértem teljesen ki volt fáradva és elvonult regenerálódni én meg maradtam a rekonstrukciós munkálatokkal. Azóta is azon filózok, hogy miért tűnt ez könnyebbnek, mint határokat húzni? Csalódott vagyok, mert megint visszaállt a rendszer, én szabályokat állítok, amik vagy megállnak, vagy nem. Én vagyok a szigorú és közben meg nincs teljes kontrollom a szabályok relativitása miatt. Mert a szabályok betartatása  erőfeszítést, konfrontálódást jelent. És hiába a megbeszélés, mert elviekben teljes az egyetértés. A gyakorlatban nem fekteti bele az extra erőt, hogy működjön. Patthelyzet.

Eltelt három hét, visszaállt a rend. Lehetőségem volt megtapasztalni, hogy mennyivel könnyebb az élet, ha két felnőtt van, aki ugyanazt a szabályrendszert működteti. Vendégünk volt, aki hasonlóan reagált a szituációkra, mint én. Következetes volt, határozott és indulatmentes. A gyerekek nagyon hamar megtanulták, hogy mi a játékszabály vele. És mivel a szabályok nem voltak tárgyalhatóak, nem volt sem egyezkedés, sem parasztlázadás. Kiegyensúlyozott gyerekek voltak, napi 12 óra munka mellett is. És nagyon mély kötődés. Láthattam, hogy a gyerek valójában igényli a határokat. Visszajelzésnek nagyon jó volt. Most már csak azt kell elérnem, hogy ez mindennapi gyakorlat legyen itthon.

Elutazni nem volt könnyű, hazajönni sem 🙂 De a felismerésekért (is) megérte az út.

Reklámok

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s