Ócska, kórházi kartonozó jellegű fakeretben bajszos Feri ül, unottabb és kékebb már nem    lehetne, mi a lófaszt akarunk, ül ki az arcára, azért mégis megkérdezi:

– Miben segíthetek?
– Feljelentést szeretnénk tenni, a volt férjem megtámadott, és ez nem az első eset.
– Hát ezzel lehet nem tudunk mit kezdeni.
– Mivel?
– Hát ezzel. Sérülés van? Anyagi kár van?
– Hát.. az nincs.
– Hát akkkor ez semmi – mondja három kával a még mindig portás, mindig bajszos kék Feri. Egyikünk agya bedurran, a feszültség ott munkál mindhármónkban, láttuk és hallottuk mi történt, félünk is, az a barom berontott a kapun, mert idegen autót látott a volt felesége háza előtt. Feljelentést fogunk tenni, JÓ?! – De Feri, a kék nem adja fel. – Nem tudom, hümm. A kollegák elfoglaltak, hát de majd eldöntik, hogy foglalkoznak -e vele. Közben valamit babrál a klaviatúrán, laposüvegekhez szokott kezet látok meg egy katonai bakancsot, amivel taposom a Ferit. Közben beúszik a képbe egy tárcsázós bakelit telefon, fekete, meg egy egér, hátára kötött üzenettel fut a második szoba balrá-ba, Ferinek már a nyakát taposom, küldj utána egy macskát, hátha gyorsabban eljut a kolLEGákhoz az üzenet, hogy itt egy nő van, akit meg akart verni a volt férje, le is fejelte, mindezt a hatéves gyerek előtt, te köcsög, légy jó fiú mert.. és itt általános iskolai ugróiskola kúszik be, sarkába akad az egér lába, Feri kiterítve fekszik rajta, én meg ugrálok és nagyon élvezem. Üss vagy fuss, mondja a pszichológia, hát én most ütnék. Erőszak kultúrában élünk, ütésre veréssel reagálunk, tehetetlen dühe csak annak van, akit itt most bántalmaztak, ő inkább fél mint haragszik, és ezután még jónéhányszor el fogja mondani, ami történt.
– Semmi – billeg a seggünk alatt a lakozott pad, három hülyegyerek ül a fölénk magasodó buta arcú rendőr előtt. Lábunk alatt negyven éves metlachi, velünk szemben a büfé ajtaja, miután Feri, a kék felkapcsolta ránk a villanyt, azt nézegetjük, hány kilós állatként basz el minket az autó, ha ötvennel megy. Vagy hetvennel. És, legyünk résen, gyilkost keresnek, meg van egy szám, bántalmazottaknak, talán ott kellett volna kezdenünk, negyvenöt perc alatt ott is több segítséget nyújtottak volna gyanítom, a vonal non – stop, a rendőrőrs nem az, de lehet csak most megy a Barátok közt, és a pasziánsz sincs letiltva. Balra a falon a kis Rajmundot keresik, szüleje nem vitte vissza az apás hétvégéről, barátnőm fejét elfordítom a ragasztványról, ez az állat visszahozta, épp ez a gond, ahogy visszahozta, ne aggódj, minden rendben lesz. Fél, sírásra áll a szája, a képzetlen szakember kezet nyújt, ő vonakodva nyújtja, még mindig ülve, nem akar a férfihoz nyúlni, de amaz, erőszakosan odatolja a kezét az orra elé, nekünk annyit sem mond szevasz, áll a bakancsában, laza és undorral les. Ott, az előtérben, megsárgult villanykapcsolók és egerek közt elmondatja vele, másodjára hogy mi történt, és én nem vagyok jó polgár, bennem megint megy fel a pumpa, egyre undokabban bámulom ezt a férfit, a barátnőm tesója is egyre inkább előre hajol, mintha nem értenénk tisztán miről is van szó, és basszus, tényleg! Nem is értjük! Barátnőm makog, zavarodott, reszket, nagy nehezen kinyögi hogy a fejébe bólintott a 120 kilós volt férje, mert megkérte, hogy ne rontson be a házba, gyerektartást viszont néhány hónap után fizessen már, ha lehet, de a nagy fehér embert elhagyni nem lehet, hát bosszúból nem fizet, viszont bejön és lefejel minket.
– Aha. Megfejelte magát.
– Hát. Igen. De nem fájt. Nincs semmi bajom.. – dehogy nincs, a fenébe, megráznám, szeretnék ráripakodni, hogy de, baj van, ez illetéktelen behatolás, ez tettlegesség, ez kiskorú veszélyeztetése, megfélemlítés, családon belüli erőszak, hisz félsz, a hatévesed egész este az ágy sarkában bujkál, és arról beszél, ő bezzeg nem fél az apjától..és már nem először, édes istenem.
– Akkor, gondolom ezzel a fejeléssel nem akar kezdeni semmit. A testvér itt megszólal: de, feljentést akarunk tenni a tettlegesség miatt, és a gyerektartás. A rend őre itt flegmán odaköpi, hogy nem minket kérdez, hanem a hölgytől szeretné hallani hogy az mit akar, a tesó elnémul egy pillanatra én meg beszólok – De. Mert Meg-fe-jel-te. Tagoltam, nagybetűvel, hátha megérti, belőlem is feltör az undor, a lenézés és a megvetés, aki ma válik, az egy rendszertől válik, egy egész rendszerrel harcol, aminek ilyenek az őrei, mint ez itt, előttünk, mögötte a büféajtó, még mindig ostoba és hatalmas rinocérosz tart minket szemmel. A biztosúr belátja, nem tehet semmit, ebből vallomás lesz, hát elvezeti az áldozatot, Zita botladozik a monokróm disznósajtot mintázó kövön, lábai között cikkcakkol a szürke egér.
Nem cigizek, de akkor igen, kettőt is, tesó ötöt, aztán hálisten’ elfogy, a sofőrünk is családtag, autóval jött és ajánlotta a fuvart. Közel másfél órát várunk, halgranuláttól candy crush sagáig jutunk, meg mindenkinek van CSBE és ‘alkesz rokon válik’ -sztorija, egy dologban egyetértünk, és ezért hálás vagyok: A jog azért van, hogy megvédjen minket attól, amitől mi magunkat nem tudjuk. És egy ajtót betörő, gyerekkel zsaroló, fenyegetőző, nőverő baromtól nem tudjuk, ha hatvan kilósak vagyunk és reszketünk a félelemtől, hátunk mögött hatéves csimpaszkodik a combunkba, ezt nem szabad csinálni, ezt nem szabad csinálni apa…

Várjuk a fejleményeket, hogy vajon ez esetben a törvény velünk vagy ellenünk, és a rendőrség velünk, vagy a bántalmazóval, mert ha nem velünk, akkor azzal, aki ver. Mert minden alkalommal, amikor nem cselekszenek, azzal vannak, akik vernek, akik bántalmaznak, akik erőszakosak. Azokban tudatosul, egyre mélyebben, azokban nem változik a kép arról, hogy ők mindent, büntetlenül megtehetnek. Hogy ellenük senki nem lép fel, az áldozatuk védtelen, és mindegy, hogy mi a neme, mert az erőszaknak nincs neme, legalábbis ez nem kellene nemi kérdés legyen. Bár a statisztikák szerint mégis az.

Zita bő másfél óra múlva támolyog le a lépcsőn, mögötte les a rinocérosz kajánul, három férfi győzködte egy szobában egyszerre arról, hogy legyen okos, zárja az ajtót, ne provokálja a volt férjét, viselkedjen rendes nőként, nekik erre nincs idejük, mert valójában az utcán kéne kergetniük a bűnt. Ezek szerint a verekedő csak akkor bűnös, ha az utcán ver és idegent, ha a házban és családtagot, akkor nem, akkor teher és bosszantó hisztéria, szedje már össze magát kisasszony, mondták neki, amikor nem bírta tovább, hogy egy erőszakos esemény után a háta mögött járkálnak idegen, szintén erőszakos férfiak. Akik azt sugallták folyamatosan, hogy hülye és hogy jogtalanul panaszkodik, és nekik hatalmukban áll őt kioktatni, de nincs kapacitásuk, kedvük és szándékuk arra, hogy a verekedő ex férjet megállítsák, hogy őt adott helyzetben megvédjék, és hogy a hatévesnek megtanítsák, a világban nem az erő a megoldás akkor, ha rendezni akarunk egy sérelmet, egy nálunk jóval gyengébbel. És hogy neki gyerekként, lesz védelme, a jog vele van, a jogot betartatók is, akkor is, ha a másik oldalon a szent és ritkán látott apa vagy anya áll.
A megfejelés a rendőrök szerint látlelet és vér nélkül semmi, az ajtón berontás sem számít, ha nem szakadt ki az ajtó tokja, és a telekre illetéktelenül belépővel sem lehet mit kezdeni, hiába bírósági végzés mondja ki, hogy joga nincs hozzá. A fenyegetés, élve felszeletelés kilátásba helyezése, anyázás és egyebek meg csak egy kis plusz, olyan mint a vegeta a párolt rizsbe, szémottevően nem változtat, csak valahogy olyan más lesz tőle. Nekik. A petrezselyem zöldje meg a rizs tetején az igazi tanács, a jóságos, felülről lefelé szóló és nőket abszolút hülyének beállító, a minden megoldások legmegoldásabbika, a royal flösh: Szerezzen be egy másik, erős férfit!!!
Sírni és reszketni, könyörögni, és gyerekkel példálózni kellett ahhoz, hogy a feljelentés meglegyen, aminek az alapja a gyerektartás nem fizetése, a fenyegetés, az erőszak és az hogy bejár a lakásba, csak egy mellékes megjegyzés, ha már itt van az áldozat és muszáj. De ne számítson semmire, csakis a gyerektartás miatt foglalkoznak majd ezzel az üggyel.

Zúg a fejünk az autóban, a reflektorok nem világítják azt a sötétséget, ami itt honol.
Kék rinocérosz nyomkodja a megsárgult villanykapcsolót, olyan a színe, mint a bakelit telefon tárcsájáé, sárga a ritkán felvillanó fény is, a lomha, súlyos állat lábai alatt szürke egér cikáz, itt valamikor dohányozni is lehetett. Azóta csak a hamutartó került az ajtón kívülre, más nem változott.

(Bodnár Erika írása)

Advertisements