Szobatisztaság önkéntes módon

Vannak az anyatársadalmat megosztó nagy kérdések. Az egyik ilyen mindenképpen a bilizésé. Mikor kezd? Hogyan kezd? Valóban árt az eldobható pelenka és később lesz szobatiszta? És itt is van éppen elég bezzeg. Bezzeg a mi időnkben hamarabb leszoktak a gyerekek, mert nem élveztük mosni a pelenkát. Te már 1 évesen szobatiszta voltál.

Engem is nyomasztott a kérdés sokáig. A fiam 3 éves elmúlt mire szobatiszta lett. 3 éves volt, amikor már nem bírta el a családi kassza a két gyerek pelenkázását. Textil pelusoztunk volna, ha lett volna víz, de ahol éltünk, ott hetekig nem volt. Így kínomban mindent kipróbáltam. Nehezen, de 2 hét alatt szobatiszta lett a fiam. De ott és akkor megfogadtam, hogy soha többet nem fogok azért vergődni, hogy a gyerekem hamarabb pisiljen vagy kakáljon célba. Aztán a sors elkényeztetett, mert a második gyerekem kétéves szülinapja előtt egy hónappal kérte a bilit, mert ő bilibe fog pisilni. Attól a perctől valóban csak bilibe pisilt. Mikor rájött, hogy mi is történt, akkor volt egy rövid székrekedéses időszaka, amikor nem volt hajlandó elengedni, ami az övé, de azt is átmeséltük, átbeszéltük. Kétévesen már szobatiszta volt teljesen. Ilkánál téma sem volt a szobatisztaság. Nem ültettem bilire, nem edzettünk, nem meséltem róla. Amikor tisztába kellett tenni és nagyon utálta, akkor elmondtam neki, hogy ezt el lehet kerülni, ha a bilibe kakálik. Behoztuk a bilit, Cicó meg azonnal visszaszokott rá majdnem 6 évesen J Szóval megvolt a szemléltetés is. De Ilkánk esze ágába sem volt ráülni. Mivel a környezetében sokan rákérdeztek, hogy milyen a viszonya a bilivel, elkezdett arról fabulálni, hogy ő mindig bilibe pisilik és kakálik. Az elvárás nagy úr még a két és féléveseknél is.

Körülbelül egy hete, este a fürdés előtt meztelenkedés volt. Ilka meg leült a bilire és belepisilt. Nemzeti ünnep tört ki, értsd egész nemzettségünk ünnepelni kezdett, hogy ez egy új kor kezdete. Felavatta a szarvasos bugyit, elbúcsúztattuk a pisit, elküldtük a többi pisivel úszni. Nagy öröm volt és boldogság, majd nagy csend. Reggel kérte a pelusát és nem volt hajlandó egy hétig bilire ülni. Mindenkinek elmesélte, hogy ő bilizik. Aztán két napja kijelentette, hogy neki bugyi kell. Kapott bugyit.  Belepisilt. Tisztát kapott, megint. Közben magyaráztuk, hogy a pisis bugyit elkerülendő, bilibe kellene pisilni. Az elmélet tetszett neki, de a gyakorlat… az hidegen hagyta. De mindenkit követett a fürdőbe. Mikor Cicó pisilt, akkor ő is bilire ült. Felismerve a lehetőséget Cicó és én óránként látogattuk a fürdőt Ilka kíséretével. A tegnap már 2/3-os többségben volt a bilibe jutott pisik száma. A szabadúszókat letagadta, néha úgy kellett mozgásban leszedni róla a pisit. Este pisilni indult és kaka lett. Na azt a kétségbeesést az arcán, azt sosem fogom elfelejteni. Megrémült rendesen a látványtól. Kérte, hogy én vigyem a bili tartalmát a vécéig. Én közben meg gratuláltam és próbáltam nemzeti ünnep hangulatot teremteni, de a nemzettség többi tagjai éppen máshol ünnepeltek. Elmeséltem, hogy ez a fenekéből jött, mert az volt a legnagyobb rejtély számára, hogy hol fért ki belőle az a nagy barna dolog. Mire hazaértek a portyázó klán tagok, addigra teljesen felvillanyozva mesélte milyen új képességét fedezte fel. A nagyok kezdetben nem lelkesedtek, aztán egy kis bátorítással, már ők is felismerték ennek a nagyszerűségét.  Volt ünnepi fagyi, mesében foglalása az új felfedezésnek és éjszakára pelenka. Reggel úgy kelt, hogy közölte az apjával, anya az aki bepisilt az ágyba. Aztán nem akart bugyit húzni. Kapott pelenkát. Két óra múlva meggondolta magát, mégiscsak a vadi új bugyiját kérte. Azóta csak bilibe pisilt. Úgy néz ki, hogy szobatiszta lesz a lányom. Magától, bilitréning nélkül és még a gumicukrot sem vetettük be. Mi lesz így a világgal?

Reklámok

One thought on “Szobatisztaság önkéntes módon

  1. Én lepődtem meg a legjobban, amikor a ciciről magától értetődően és szépen vált le a fiam húsz hónap után. Amiket olvastam, az mind arról szólt, hogy az mekkora macera és kín. Ezek után mégis kételkedtem a szobatisztaság zökkenőmentességében. Az első nagyon szép leszokás után, azt elkönyveltem szerencsének.
    Aztán a szobatisztaság is úgy történt, hogy ha más meséli, lehet, el sem hiszem. (Semmi varázslat nem volt benne, se trükk, se módszer, de ha valaki kíváncsi rá, elmesélhetem.)

    Utólag sokat gondolkodtam a történteken. Arra jutottam, hogy a sikerünk abban állt, hogy nem akartunk egymástól semmit. Az is igaz, hogy az életkörülményeinkben sem volt semmi sürgető tényező. Volt pl. pelenka, eldobható, mert a moshatóval én nem tartottam képesnek magam megbarátkozni. (Ezt az egyet talán megbocsájtja nekünk a természet.)
    Nem döntöttünk meg semmilyen rekordot, a gyermek nem szopizott hosszan és a pelenkáról is sokan szoktak le az ő kora előtt, de a sürgetett gyerekek közül sokan utána is. Volt baleset is, igaz extrakevés, és én ezeket a tapasztalatszerzésnek tudtam be. Az nem elég, ha látja, hogy pelenka nélkül kicsorog, mert korábban azt tapasztalta, ha van rajta valami, akkor meg nem csorog. Normális gyermeknek meg kell nézni, hogy bugyin keresztül hogy csorog.
    Most új kihívások előtt állunk: nyelvet tanulunk mindannyian. Nem az én gyermekem az a zseni, aki a harmadik héten megszólal idegen nyelvül, de hiszek magunkban. A környezetet, támogató hátteret most is biztosítjuk, és bízunk benne.

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s