Szülinap*

Rövid összefoglaló a türelmetlen olvasónak: meghívtak minket egy szülinapra. Elkészültünk, beültünk az autóba, elautokáztunk a helyszínre, majd részt vettünk a bulin.

A történet teljes valóságában. Reality show on the road

A terv

Már egy hete tudjuk, hogy vasárnap Péter kereszttestvéréhez (Péter szerint ez a helyes megnevezése Eszternek) vagyunk hivatalosak. Én teljesen nyugodtan vártam a dolgot, hisz az ajándék megvolt. Szombat este kellett volna elutazni Vásárhelyre, hisz vasárnap tízkor már jelen kellett lenni. Csakhogy a szombati ebéd meg a szombati szülinapi buli miatt kicsúsztunk kicsit az időből. Az indulás elmaradt vasárnap reggelre.

Az előkészületek

Óvatos duhaj vagyok, tudom én, hogy három gyerekkel elindulni minimum egy óra, szóval hétkor csörgött az óra. Este előkészítettem a ruhákat, hogy ne legyen megint olyan az én gyerekseregem, mint akit kölcsönkértek. Volt koncepció, hogy ki mibe öltözik, hadd legyenek szépek és egységesek. Mindent bepakoltam, mert ez egy három napos kiruccanás lesz.

 

Öltözünk, reggelizünk, indulunk….. hogyne!

Reggel időben felkeltem, Péter már várt a konyhában, segédkezett a kávénál, megbeszéltük az outfitjét…. Nem engedtem a fehér ing, kötött pulcsi, vasalt nadrág triót. Mondtam ma lazák vagyunk. Egyetértett, felöltözött elment reggelizni. Én kávéztam, Balázs horror sztorit mesélt, Péter rálicitált egy sokkal borzalmasabb történettel. Én röhögtem, mert Péternek mindig van egy sokkal rosszabb története.  Hát mondom, egész jól indul a nap. Közben felkelt a középső, mondom, gyere öltözzünk. Jött, öltöztünk, frizurát terveztünk, hajat fontam. Nagyon el voltam ragadtatva a nagyszerűségemtől. Teljesen időben vagyok, kompetenciám teljében. Félálomban, de mégis nagyszerűen csinálom. Amikor a legbonyolultabb kanyart vettem a fonással, akkor megjelent szerelmünk legkisebb gyümölcse, Ilka. Fényes rosszkedve volt, másfél órával a normális ébredési idő előtt, bőgve érkezett, majd gyorsan átváltott ordításba, hogy „Nekeeeem iiiiiiis fooooooond beeeeee a hajaaaaaaaam”. Azonnal kapituláltam, mondom, természetesen, ne sírj, befonom. Mission impossible, mert tíz centis a haja. De megoldom, hisz én ma nagyszerű anya vagyok. Elment középső magzatom reggelizni, tudtam, hogy meg tudom csinálni. Leültem és elkezdtem frizurázni a kicsit, aki sírt egy sort mert: 1. fésültem, 2. fontam, 3 megfogtam a haját, 4. nem úgy fontam, mint  Cicóét, 5. mert bretonja maradt. De befontam, mondom menjünk reggelizni. Mikor elindultunk még láttam a szemem sarkából az este kikészítet ruhákat, de már meg sem parittyáztam. Kiérkeztünk a béke szigetére, ahol a reggelizés folyt. Ezzel meg is szűnt békésnek lenni. Balázs menteni akarta a menthetőt, gyorsan felsorolta mindazt, ami a hűtőben volt és egy zsebsárkányt lenyugtathatott volna. Péter, a szemfüles azonban észrevette, hogy késésben vagyunk és elkezdte a noszogatást, indulni kell, elkéstünk, nem késhetünk el…..armageddon következik, ha nem indulunk el  5 percen belül. Kiadtam a vezényszót, Péter cipő, kabát, Cicó csizma, kabát. Nekiálltak a végrehajtásnak, de Ilka, na ő nem volt hajlandó belapátolni a joghurtját. Csak azért sem. Péter nekem állt, hogy öltözzek, mondom, hogy én kész vagyok. Tudattam Ilkával, hogy marad. Nem hitte el. Dacolt. Elkészült mindenki, nagyokat kiirányítottam az udvarra, huh, máris könnyebb, Ilka nem eszik. Na akkor öltözöm, búcsúzom, erre feltámad a sárkány: Anyaaaaaaaa, na hagggggggggggggggggggggggggggggggggyyyyyyyyyyyy iiiiiiiiiittttt! Na mondom adom rád a csizmát, te egyél. Tátja a száját, az apja kanalaz én adom rá a csizmát. Ő játszik. Élvezi az osztatlan figyelmet. Guta majdnem megüt. Cicó visszajön, hogy Péter az utastérbe pakolta az angry birdjét, neki nem maradt hely. Mondom menj ki, mert én is angry vagyok, és megdoblak egy birddel és ez azt jelenti, hogy te egy malac vagy. (El is ragadtatom magam, hogy milyen nagyon ügyesen tanítom az angol szavakat, és még humoros is vagyok). Egyébklnt meg sólj Péternek, pakoljon a csomagtartóba. Végre megvan mindenki, elindulunk az autó fele. Győzelem, fél kilenc helyett fél tízkor, de kicsire nem adunk.

Az autóban

Hideg van, de meleg lesz. Tanakodás és stratégiai megbeszélés a magzataim apjával, hogy is csináljuk, hogy az ablak se legyen párás, megállni se keljen levetkőztetni a  gyerekeket. Megértjük egymást már mozdulatokból, bekötünk mindenkit nagykabátban. Fűtést ki….régi szép idők, fehér Dacia, na de vissza a jelenbe. Kötözött sonkák mozgásképtelenül hátul, én is bekötöm magam és elindultunk, emberek. Kifele mindenkinek szépen integetünk, hisz faluhelyen így szokás. Mindenki szorgosan halad a templom fele, kivéve minket, mi ellenkező irányba haladunk nagy meggyőződéssel. Hátul kitör a sonkalázadás, mert megint Cicó ül középen. Mondom, gyerekek megállok a vágóhídnál és otthagylak benneteket én meg megyek kávézni Eszterékhez. Az ajándék nálam, beengednek. Na ezen elindul a másik harc, ki adja oda a Zajándékot. Ilka nem mert kicsi. Fuj…. Ezt nem kellett volna.

„ÉÉÉÉÉÉÉÉÉn nem vagyok kicsi, éééééééén felnőtttttt vagyok.”

Persze kicsim, te felnőtt vagy.

„Igen, nagy felnőtt”.

Így van, ugye Péter? Felnőtt, persze én meg aggastyán.

Mondom, hamarosan halott aggastyán, ha ellenkezel. Nagy röhögés.

Megszólal Cicó, én nem adom át az ajándékot, mert Eszter anyukája Péter keresztanyja, ez a Péter dolga. De akkor hogy viszem fel a három Angry Birdsos figurám? Jön a jogos kérdés.

Gyorsan lepörög előttem minden lehetséges konfliktusforrás majd győzedelmesen kijelentem. Ilka viszi fel az ajándékot, mert ő felnőtt, ugye? Igeeeeen! Hangzik kórusban a válasz. Majd Péter átadja az ajándékot, míg én megfogom a plüssfigurákat. Mindenki elégedett? Igen! Na mondom, akkor hallgassunk rádiót. 5 perc kegyelem, már a szomszéd faluban vagyunk. Jaj de jó, már csak 55 kilométer.

 

Az élet nagy kérdései röviden (kivonat)

Anyaaaa? (Jajaj, ennyi volt, 5 perc. )Miért tépi ki a szirti sas a saját körmeit? (Hálával gondolok Balázsra a reggeli horrorért) Hogy megújuljanak a karmai, ismét tudjon vadászni. És az nagyon fáj neki? Biztosan nagyon fáj. De akkor miért teszi? Mert ha nem tenné, elpusztulna.  Szóval a fájdalom és a halál között választhat. Vajon ilyen lesz nekünk is amikor meghalunk? (Ekkor tudtam, hogy nem ittam elég kávét ma) Mondom, annyiban biztos, hogy a sas is kerülné a fájdalmat, ahogy mi is kerülnénk a halált. Mert a testünk nem szereti sem a fájdalmat, sem a halált. Fél mindkettőtől.  De ha meghalunk, akkor lesz másik testünk? Mint ahogy a sasnak új karma? Hát ez attól függ, Péter. Ezt mindenki másképp gondolja. Van, aki úgy, hogy csak a lélek él tovább. Igen, a mennyben, szól közbe Cicó.  Van aki úgy gondolja, hogy újra leszületünk.  Te mit gondolsz? kérdi Péter. Én azt, hogy a lélek olyan, mint a víz, a test olyan, mint a pohár. A pohár tartja a lelket, de ha kiöntik a pohárból a vizet, akkor vagy felszívja a föld, vagy más formájú lesz. A vízre nem hat a pohár, csak míg benne van, korlátozza és formát ad neki. De a lényeg a víz. A mi lényegünk a lélek, és ha már nem lesz testünk a lényegünk akkor is marad. De mi lesz vele, kap másik testet? kérdi Cicó. Nem tudom, ezt az egyet nem tudom. Az indiaiak azt mondják, hogy igen.  A reformátusok azt mondják, hogy nem. Én csak azt tudom, hogy minden körforgásban van, így azt hiszem, hogy a lélek valamilyen formában tovább él. Pedig én szeretem a testem, mondja Cicó. Én is szeretem Cicó, amíg itt élünk a Földön, addig a testünk az, amivel a legtöbb ismeretet és élményt szerezzük. Azon keresztül kerül belénk minden és a testünkkel tudjuk megfigyelni azt is, hogy mi hogy működik. Ezért fontos vigyázni a testünkre, mert az köti össze a lelkünket a földi élettel. Amíg a testünk jól van, addig a lelkünknek is jó itt.  Én vigyázok is a testemre. Azért eszek csirke bőrt, mert jót tesz az ízületeimnek. Én meg spenótot, szól közbe Péter, mert abban sok a vas. Én békésen sóhajtok, ezt a témát mára kimerítettük. Megszólal Ilka is, ugye Tamáséknál alszunk ma. Igen Ilka, a szülinap után megyünk Tamásékhoz. És már be is érkeztünk Vásárhely külvárosába, Cicó elkezd számolni, Péter versenyzik vele. Ilka gondolkodik én meg vezetek. Tíz perc és megérkezünk. Célba értünk mindössze félórás késéssel…. Mégiscsak jól nyomom ma.

 

*Ma kedves barátunknak is az van, Isten éltessen W!

 

Reklámok

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s