Munka-család egyensúly

Régen, ha arról olvastam, hogy munka-magánélet egyensúlya, úgy gondoltam ez a feladatom, erre születtem.  Aztán telt az idő, lett három gyerek, mindig volt munka is és költöztem kétszer-háromszor és annyira elfáradtam, hogy már a gondolat is felháborított. Ez nem feladat kérem, hanem tortúra!

images
Évekig egyensúlyoztam és még büszke is voltam rá, hogy milyen ügyes vagyok. Addig amíg elértem az üres veder szindrómáig. A szakirodalom burn-outnak nevezi. Én ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy én ott álltam, mint egy üres veder és mindenki jött a maga kicsi csuprával meríteni és nem volt mit. Irtózatos érzés és létállapot volt. Nem kívánom az ellenségemnek sem, amikor a szeretteid szükségleteit személyes támadásnak érzed, annyira ki vagy merülve. Én abban az állapotban tanultam meg, hogy NINCS MAGÁNÉLET-MUNKA EGYENSÚLYA. Kiegyensúlyozott életforma van, ahol dolgozol, anya vagy, feleség vagy, barát vagy de legfőképpen ember. És NEM LEHETSZ MINDENHOL KÖZPONTI FIGURA.
Mikor megszületik a gyereked kb 2 éves koráig teljesen tőled függ.  De ez maximum két év. És mi hajlamosak vagyunk ezt az időszakot kitolni. Ha közben még beérkezik pár gyerek, akkor garantált az út a kiégéshez. Ha bírod még hárommal is, akkor szuperanyu vagy. Nagyon ügyes. Én a harmadik másfél éves szülinapjánál kerültem padlóra és sok kellett míg felálltam. Ha hallgatsz rám, akkor most megállsz. Könnyebb irányt váltani, mint a padlóról felmosnai magad.
Na de ha nem egyensúlyozás van, akkor mi van?
1.  Jól szervezett élet, ahol nem te vagy a logisztikus, hanem minimum ketten vagytok projekt menedzserek. Ezt akkor értettem meg, amikor elmentem hat hétre itthonról. A fagyasztóban ott hagytam hat hétre való főtt kaját, menűvel a fagyasztó ajtaján. Mikor hazaértem az összes fegyelmi kérdés, a ruhák cseréje, a ház alapos kitakarítása, a táborok befizetése, az érzelmi igények mind, mind vártak. Bármi helyzettel találkozoztt a család abban a 6 hétben, a reakció az volt, hogy majd amikor hazajön anya, akkor megoldjuk. Akkor döbbentem rá, hogy mit csináltam ÉN. Egy magatehetlen családot, akik nélkülem csak vegetálnak. Nagyon jól legyezi az egod, hogy helyettesíthetetlen vagy, de ez senkinek sem jó, ha öszintén szembe nézel a dologgal. Téged megfojtanak a feladatok, nekik meg nem lesz biztonságérzetük. Ez volt az első amit megváltoztattam.
2. Szuperanyu temetése. Összetakarítottam az életem romjait, kidobtam a kaját, amit nem ettek meg. Kicseréltem a ruhákat a szekrényben, hogy júliusban ne járjon a gyerek hosszúszárú nadrágban, aztán meg elkezdődtek a tárgyalások. Felmondtam, hivatalosan is. Egy családi ebéd keretén belül közöltem, hogy  ezután napi 4 órát vagyok hajlandó házimunkát végezni. És ehhez tartottam magam. Sokáig. Míg elkezdte őket zavarni, hogy nincs minden nap három fogásos ebéd és nem patyolat a ház és ha nem viszik el a szennyesig a ruhát, akkor az sincs amibe felöltözzenek. Persze ehhez kellet az önkontroll. Sokszor szégyeltem, hogy néz ki a ház. De az új rend megszületéséhez szükség volt a régi eltemetésére. Ennek meg az volt a feltétele, hogy én elfogadom, hogy nem tudok mindent megoldani és nem tudok minden szinten 100%-an teljesíteni. Vagy tudok, de akkor nagyon rövid időn belül megint padlón fogok feküdni.
3. Munka, de olyan, ami élni hagy. Alapból munkamániás vagyok és hajlamos kidolgozni a belem. Felmenőim mezőségiek, ott az öngyilkosság egyetlen elfogadott, sőt magasztalt formája az, ha halálra dolgozod magad. Méltó utód vagyok. Szóval kerestem egy olyan munkát, ami változatos, tele van kihívásokkal, megfizetik de rugalmas az időbeosztásom. Ha egyik héten a családom igényel jobban, akkor megtehetem, hogy átszervezzem a feladatokat, bepótolom másik héten. Van ilyen munka, meg kell találni vagy ki kell alakítani.
4. Barátok, akik áldás és nem teher. Hány olyan kapcsolatot cipelünk magunkkal, ahol sokkal gyakrabban kapunk rosszat mint jót? Nagyon sokat. Na ezeket kell gyorsan és véglegesen eltávoltínai az életedből. Ezek nagyrésze eleve kiesik, amikor padlón vagy, mert nem kapnak tőled semmit. Ne nyúlj utánuk, hagyd menni őket.
5. Önbizalom és kitartás. ”Csak én birok versemnek hőse lenni ” mondja Babits.  Te tudod legjobban, hogy mi az ami neked jó. És ha a családod úgy épül fel, hogy te vagy az alapkő, akkor utánad kell igazítani a többi követ és nem a másik fél után. Ha a párod valóban társad mindenben, akkor már két sarokkő megvan, minden mást a kettő közé kell igazítani. Szóval, ha te tudod, hogy neked mi a jó, akkor az lesz a jó midnenkinek hosszútávon. De ehhez kell az önbizalom és kitartás. Kitartás akkor is, amikor azt érzed, hogy a saját elveiddel mész szembe. A kudarc nem az, ha az eleveidet feladod, hanem az, ha az elveid mögé bújva megfosztod magad és családod egy jobb létformától.
6. Csak a te életednek lehetsz a főhőse, mindenhol máshol csak mellékszereplő vagy. Senki sem tud egyszerre 4-5 főszerepet vinni és senki nem tud egyensúlyozni 4 szerep között. Te EMBER vagy, EGY ÉLETTEL. Ha ebből kihozozd a maximumot, akkor rendben vagy. A te életednek vannak áldásai és társai…. azok akiket szeretsz. Nekik is van EGY ÉLETÜK, amiben neked helyed van. De nem a főszerep. Szerencsés vagy, ha a családtagjaiddal nemcsak a feladatokat és az élettered osztod meg, hanem egyenlő felekként összér az életetek. De ehhez mindenkinek rendbe kell lennie önmagával. Ha te vagy az alapkó, akkor te kezded.
Reklámok

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s