Nem nehéz néggyel?

Nem nehezebb, mint eggyel. Mindig ezt válaszolom. DE most már tudom, hogy nehezebb. Ha elutazol, akkor határozottan nehezebb. Tudjátok miért? Mert itthon a gyerekek önellátóak nagyjából. Ha valakinek baja van, vagy szüksége, az ritkán esik egybe más ember bajával. Van idő mindenre. De ha elmegyünk, akkor folyamatosan új helyzetek jönnek szembee, ahol kérdés, hogy mibe öltözzek, mit vigyek, hogyan vislekedjek és hasonlók. És ha ezt megszorzod néggyel, akkor igen sok munkád akad egyből.

mindenki

Az új élethelyzet új kérdéseket szül, mint például, hogy miként kommunikálnak az itthonmaradt szeretteikkel a gyerekek. Feltűnik, hogy a gyerekeidnek élő viszonya és igénye van kommunikálni mással is, nemcsak a családtagjaikkal. Hirtelen elkerülhetetlenné válik, hogy a gyereknek messengere legyen. Neked meg idegenföldön, új ingerek közt kell meghozni a döntést, hogy belemész-e vagy sem. Mi úgy döntöttünk legyen messengere a gyereknek és meg kell mondanom, hogy most is kicsit aggódva gondolok a döntésre. Jól kezeli, kiderült, hogy a tanárok rendszeresen hassználják kommunikációs módként, most már nehezen lehetne visszavonni. De tudom, hogy megnyítottatm egy utat, amit én nem voltam kész megnyitni.

Megdöbbenve veszed észre, hogy a testvérek, akik itthon tiszta szereteből egész nap egymást irritálják, feszültség alatt milyen hihetelen mértékben támogatják egymást. A két nagyom szorosan fogta egymás kezét a felszállásnál és nyugtatták a kicsit 🙂

Ha kamera van a kezükbe és figyelsz, akkor kiderül számodra, hogy a gyerekeknek mi a fontos. Mi a megörökítenivaló tartalom. Én büszke vagyok. Péter mindent fotózott, ami újdonság: fa, termés, hegy, épület. Cicó embereket. Minket először, aztán meg olyan embereket, akik tetszettek neki vagy szokatlanul öltöztek. Péternek Olaszország egy felfedeznivaló tér volt, Cicónak egy menő díszlet új emberekkel. Ilka, akire külön büszke vagyok úgy viselkedett, mint aki átugrott a barátaihoz játszani. Ha kirándultunk keveset kérdezett, és valami hetedik érzékkel kiszúrta, hogy olasz fagyit kell enni, mert az jó. És addig kérte, emlegette, mesélt róla, míg utolsó nap megkapta. Sőt ráadásként egy játékot is Cristiantól. Boldogan és elégedetten jött haza.

lanyok

Nem szokásom a család hétköznapjairól írni, de most azért tettem, mert fontos felismerésekkel gazdagodtam. Láttam a gyerekeket új helyzetben, ahol nem volt tudás arról, miként kell viselkedni. Büszkén mondhatom, hogy igazán alkalmazkodó, nyitott, jófej gyerekeim vannak. Rádöbbentem arra is, hogy 4 gyerekkel sokkal nehezebb lehet, min 1-2-vel csak nem veszem észre, mert nekem ez a normális. (Mondjuk a reptéren volt két kisgzerekes család, akikkel mindkét írányba repültünk. Náluk 1-1 gyerek volt. Meg kell mondanom, hogy mi sokkal nyugisabbak és operatívabbak voltunk.) Megbizonyosodtam arról is, hogy a gyerekkel utazni sokkal nagyobb élmény és fejlődési lehetőség, mint bármilyen kütyü vagy játék, amit megveszek nekik. Szóval tudjuk, hogy mire gyüjtünk most :))))

mi

 

 

Mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s